Félelem/féltékenység (?) emberektől, 2 éves kisfiú
Tisztelt Doktor Nő/Úr! Kisfiam 2 éves. Közel 3 hónapja senkit nem tűr meg a közelünkben a nagyszülein kívül. Játszótéren, közértben, utcán nem zavarják az emberek, de, amint valakivel szeretnénk beszélgetni, vagy valaki meglátogat minket - sajnos olyan is, akit ismer és régebben nem volt vele semmi problémája (keresztszülő és egyéb rokonok) -, akkor elképesztő hisztiben, ordításban tör ki, rángat el minket az illetőtől "menjünk, menjünk" felkiáltással. Ilyenkor játszótéren sem hajlandó semmivel elfoglalni magát, egyszerűen nem tűri, hogy bárkivel szóba álljunk. Érdekes viszont, hogy liftben ha köszönünk valakinek, vagy a bolti eladónak köszönünk semmi baja. Egyszerűen egyáltalán nem lehet vele semmilyen társaságba elmenni. nam hagyja abba az üvöltést akkor sem, ha próbálunk nem tudomást venni róla, és akkor sem, ha próbálunk vele foglalkozni, szórakoztatni, elterelni a figyelmét. csak jobban belelovalja magát a hisztibe, már annyira, hogy levegőt sem vesz rendesen. Mi lehet ennek az oka? Félelem vagy féltékenység? Mindkettő? Mi ilyenkor a teendő, hogy lehet hozzászoktatni, hogy közösségi lények vagyunk, hogy mások is vannak a világon, akivel Anyu-Apu-Mama foglalkozni szeretne rajta kívül? Van valami gyakorlati javaslata a probláma megoldására? Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Szigeti Ildikó válasza viselkedés zavar témában
Kedves Kérdező! A kisfia valószínűleg élete első nehéz, a környezetét és önmagát igencsak próbára tevő korát próbálja túlélni. A szakirodalom ezt dackorszaknak nevezi, amelynek kezdete és vége ugyanúgy gyermekenként változó, mint ahogy annak megnyilvánulásai is. Vannak olyanok, akik „főállású” hisztizők és olyanok is vannak, akik csak néha, jellemzően indokolt esetben „veszik elő” az „idegölőt”. Önök – a levele alapján – a szerencsésebbek közé tartoznak, hiszen a kisfia nem okkal, ok nélkül rendez jelenetet, hanem speciális, Ön által is jól körbeírható, olykor előre megjósolható helyzetekben. A dackorszakra jellemző megnyilvánulások hátterében számos tényező áll, az első fogacskák megjelenésétől kezdve az úgynevezett szeparációs szorongásig. Ez utóbbi alapja, hogy a kicsi már meg tudja magát különböztetni a külvilágtól, első sorban a sokáig saját részeként értelmezett édesanyjától, és ez a felismerés amennyire izgalmas, legalább annyira rémisztő is a számára. Ez a vissza-visszatérő szorongás gyakran gerjeszti hisztire az amúgy nyugodt, kiegyensúlyozott gyereket is. Az idegenektől való félelemmel nem magyarázható a kisfia viselkedése, hiszen –, mint azt írja – a liftben, a boltban nem rémül meg. A rokonokra specializált jelenetek azzal magyarázhatók, hogy egyrészt több időt töltenek a társaságukban, másrészt szokatlan az Ön számára, hogy a gyereket eddig nem zavarták a rokonok, mostanában viszont „elrángatná” onnan. A kicsik hisztijét szinte teljességgel lehetetlen megérteni, megmagyarázni, de legfőképpen hathatósan „kezelni”. Két, garantáltan rossz (!) módszer azonban tudott: az észérvekkel való meggyőzés és az agresszió. Előbbit egyszerűen nem hallja meg, mivel egy átmeneti, kontroll-vesztett állapotban van a gyerek, utóbbi pedig csak olaj lenne a tűzre. Az Ön által említett figyelemelterelés sem garantálja az eredményt, mivel a hiszti alatt kissé beszűkül a gyerek tudata, ilyenkor aligha képes másra figyelni. Elsősegély gyanánt annyit tanácsolnék, hogy ha ismét „kivetkőzik magából”, próbálja magához ölelni, simogatni, csendes szóval nyugtatgatni. Meglehet, hogy eleinte ellenáll, előbb-utóbb azonban szinte biztosan megnyugszik. A „társasági élet” kapcsán egyetlen megjegyzésem van: ne sürgessék a kisfiát! Ha úgy érzi, még nem felkészült arra, hogy közösségbe vigyék, egyelőre várjanak vele. Lassan és fokozatosan szoktassák rá arra, hogy mehetnek olyan helyre, ahol sokan vannak, kicsik és nagyok, van úgy, hogy anya és apa másokkal beszélget, de biztosítsák arról, hogy a figyelmük, de legfőképpen a szeretetük centrumában ő áll. Praktikus, ha előre jelzik, hogy mennek majd ide vagy oda és elmondják neki, hogy ott kik lesznek és mi fog történni. Ha nem lesz számára meglepő az élmény, valószínűsíthető, hogy nem fog megijedni, ezáltal a hiszti is elmarad. Sok türelmet kívánva, Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
