"miért? " "mi ez? " helyett "így? " "úgy? "
Tisztelt Doktornő/Doktor úr! Érdeklődéssel fordulnék Önhöz. 26 hónapos kisfiú boldog anyukája vagyok. Mostanában kezdett igazán beszélgetni, hogy már mások is megértik, tudnak vele kommunikálni. Mesél, 2-3 szavas mondatokat használ., DE! Soha nem kérdezi, hogy " Mi ez? - Mi az? - Miért? " Helyette "Anya így? - Apa úgy? " kérdéseket használja, amikor csinál valamit. Jómagam inkább melankólikus személyiségtípus vagyok és azt látom kisfiam is. Rend a lelke mindennek, kategorizálja a labdákat színek szerint, soha nem engedte kicsinek, hogy kézen fogva vezessük, amikor járni tanult, mindig talált magának tárgyi segítséget. Ha fel van hajtva a szőnyeg széle és véletlenül elmegy mellette, akkor látni rajta a vágyat, hogy visszaforduljon és lehatjsa, majd meg is teszi.:) Rettentő sokat szerel az apukájával, nagyon érdekli minden, ami a garázsban történik és apáék csinálnak. Apukája nagyon sokat foglalkozik vele, rettentő sokat birkóznak, az ő privilégiuma a fürdetés is, boldogan írhatom, igazi apa-fia kapcsolatuk van. Babának és most is az a jellemző, hogy megfigyeli, megemészti a dolgokat és megpróbálja megcsinálni, közben persze kérdezgeti, hogy jól csinálja-e. Szereti a megszokott dolgokat, pl ki hol ül az asztalnál, kocsiban, stb.., de nem örjöng, vagy dühöng ha máshogy történnek dolgok, én erre mondom, hogy rendszerető. Nyitott minden újra, de nem megy fejjel a falnak, a háttérből megfigyel. Én sokszor visszakérdezek, hogy "Miért? ", vagy, hogy "Mi ez? ", hátha rákap, de igazából nem tudom kell-e egyáltalán "rákapnia". Szükséges a kérdezgetésem, vagy csupán a "Miért? -"Mi az? " helyetti "így? -úgy? " használta arra utal, hogy inkább gyakorlatias, mint elméleti szemléletű? Köszönöm válaszát, szép napot kívánok! Gabriella
Szigeti Ildikó válasza gyermek személyisége témában
Kedves Gabriella! Talán nem lepi meg, ha a válaszomat azzal kezdem, hogy aggodalma szinte teljesen alaptalan!, Mint azt Ön is írja, a kisfia jól fejlődik, értelmileg és szociálisan is egyre érettebb, kíváncsi a világ dolgaira, jól kommunikál a környezetével. Fölösleges azon töprengeni, hogy vajon a kicsi nem a könyvekben leírtak szerint „működik”. Szerencsére, ahány gyerek, annyiféle stílus, tempó, fejlődési sajátosság! A levelében önmagát és a kisfiát is a „melankolikus személyiségtípusba” sorolja. Kérdezem: vajon miért szükségszerű bármilyen „Típusba” tartozni? Megértem azt a természetes vágyát, hogy minél jobban megismerje önmagát és a környezetét. Az efféle kérdések megválaszolását manapság számtalan szakmai és tudományosan kevésbé megalapozott forrás szolgálja, tehát van miből meríteni! Az viszont mindenkinek a saját felelőssége, hogy az innen-onnan (bocsánat a kifejezésért) felcsippentett információkat miként hasznosítja. Visszatérve az eredeti kérdéséhez: nem szükségszerű, és főleg nem törvényszerű, hogy minden gyermeknél – ahogy azt a fejlődéslélektannal foglalkozók megállapították – egy és három éves kora körül jelentkezzen a miért-korszak! Könnyen meglehet, hogy Önök lesznek olyan szerencsések, hogy kapnak még néhány hónap haladékot, vagy teljesen „megússzák” a kérdésözönöket. Ettől függetlenül a kicsi gondolkodásának fejlődését, az értelme nyiladozását semmi nem gátolja! Elképzelhető, hogy nála a „mi az” és az „így” vagy az „úgy” helyettesíti az Ön által hiányolt „miérteket”. Nem javaslom, hogy kérdezgetéssel vagy bármi más módon rávezesse a kisfiát mesterségesen a kérdezgetésekre! A szavaiból úgy veszem ki, hogy a kicsi önálló és kíváncsi, vagyis ha valami érdekli vagy nem érti, előbb-utóbb kérdezni fog. A túlzott rendszeretet pedig nem tünet (!), hanem egy adomány! Valóban aggasztó volna, ha a gyerek kényszeresen mindent sorba rendezne, és nem viselné el a szokatlan helyzeteket. A gondolkodás teljes rugalmatlansága ugyanis az egyik legtipikusabb autisztikus jel. Erről azonban szó sincsen! Egyetlen tanácsom van és az is igen általános: fogadja el a kisfiát olyannak, amilyen, élvezze ezt a mostani, csodálatos időszakot (amelyet majd más szempontból csodálatos korszakok követnek), figyelje, de ne megfigyelje a fejlődését! Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.