Kína ovóda

Kedves Doktor Úr/Nő! Van egy hat és egy két és fél éves kisfiam. Férjemmel másfél hónapja Kínába költöztünk, mert itt vállalt munkát határozott időre. Nagyobbik fiam már jár itt német óvodába, amit nagyon szeret, ami nagyon furcsa, hiszen nem érti mit mondanak neki és őt sem értik a gyerekek. Azt mondják az óvónők, hogy nagyon kis nyitott személyiség, jól eljátszik a többiekkel. Másik kisfiam 2, 5 éves, ő is nagyon kedves és nyitott kisfiú. Otthon járt közösségbe, mert dolgoztam, viszont augusztus óta ezidáig itthon volt velem. Mivel a német oviban csak márciustól mehet, ezért úgy döntöttem, beadom a kínai ovi/bölcsibe. Egy napot eltöltöttem vele, hát egészen más világ. Nagy a rend és fegyelem. Kicsit meg is inogtam, de végül úgy gondoltam hátrányára nem válik, ha tanul egy kis fegyelmet és megismerkedik még ha csak rövid időre is, egy más kultúrával. Reggelente nagyon sír, de ebéd után már megyek is érte, csupán 3, 5 órát tölt el velük. Márciustól aztán átkerül a tesójához, aki ugyanabban az épületben van, csak egy szinttel lejjebb. Szeretném megkérdezni, hogy nem ártok ezzel a kis lelkének? Ön szerint helyes döntés volt, hogy beírattam?, Hogyan hat ez a személyiség fejlődésére? Előre is köszönöm a válaszát! Üdvözlettel.

Szigeti Ildikó válasza külföldi óvodában témában

Kedves Kérdező! A levele végénél kezdem: biztosan nem árt a kisfiának azzal, hogy megismertet vele egy általa még nem ismert, új világot. A lényeg, hogy mindezt, hogyan teszi. Nem, derül ki a leveléből, hogy mióta élnek Kínában, pedig ez fontos információ volna. Ha a költözés nem rég volt (értem ez alatt, hogy néhány hónapja csupán), tanácsos volna várni a kicsi „közösségbe szoktatásával”, hiszen ha itthon kezdene bölcsibe járni, azt is csak óvatosan, lépésről lépésre ajánlatos megkezdeni. A kisfiát, ahogy az egész családot számtalan új, szokatlan impulzus éri a megváltozott környezetben. Időre van szüksége, hogy megszokja azokat! Addig azonban tudomásul kell venni, hogy pusztán a változás maga erős szorongással járhat, ennek a jele a reggeli sírás. Mindenki (legyen gyerek vagy felnőtt) másképp’ fogadja el és be az újat. Vannak, akiknél a legkisebb változtatás is komoly traumát okoz, és vannak, akik észre sem veszik, hogy például egy más időzónában ébredtek. A személyiség fejlődésére a környezetváltozás maga nincs hatással, ám az új környezethez való hozzászoktatás mikéntje igen. A felnőttek annyival szerencsésebbek a gyerekeknél, hogy számukra senki nem határozza meg a hozzászokás tempóját. Ha egy felnőtt túl gyorsnak és követhetetlennek érzi a változást, lelassít, egy gyereknek nincs módja a saját akaratból fakadó lassításra, így csak egyetlen eszköze marad: sírással jelzi, ha számára valami nem jó. Mindezek tükrében azt javaslom, hogy csak akkor próbálkozzanak a kínai bölcsivel, ha a kisfia amúgy kezdi otthonosan érezni magát például a lakásban (vagy házban), a szűkebb-tágabb lakókörnyezetében. A nagyobbik kisfia vélhetően azért szokott be hamarabb, mert a német óvoda sokban hasonlít a hazai intézményekhez, mint ahogy valószínűleg a többi gyerek is hasonló (külsőleg mindenképpen) hozzá. A kisebbik gyereke számára nemcsak a külső környezet, de maguk az emberek is furcsák, újak, ezért olykor ijesztőek lehetnek. Mindenképpen adjon időt neki! Mindettől függetlenül az a véleményem, a személyisége csak színesebbé válik egy új, a hazaitól sok tekintetben eltérő kultúrában, vagyis hosszú távon mindkét gyereknek hasznára válnak majd a kint szerzett tapasztalatok. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet