9 éves nem alszik egyedül
Jó napot. Az első lányom, amikor megszületett külön szobába mentem az apjától. Apa 3 műszakba járt dolgozni, ezért úgy gondoltuk így jobban kitudja magát pihenni. A helyzet az, hogy eddig jól.is működött. Esti rutinok után 21 előtt lefekvés. 2 lány külön ágyban tőlem elaludt, kb. 15.perc és én átmegyek apához, ha nem vagyunk túl fáradtak megnézünk egy filmet, házas életet élünk. Aztán ő marad a szobájában én pedig a lányokéban az ágyamba térek. Ment ez eddig, de kb. 3 hònapja a lányom ráébredt az igazságra, hogy én nem vagyok ott állandóan. Azóta vagy nem.alszik el, vagy csak felületesen és amint kitenném a lábam felébred és sír. Tudom, hogy nagyon elrontottam a dolgokat. Nagyon rosszul.szokattam és teljes mértékben a mi hibánk. A férjem mondta már pár éve, hogy ez így nem lesz OK. Akkor próbálkoztunk is egy lefekszünk, puszi és anya kijön a szobából lefekvéssel, de 1 hét után feladtuk. Igazából a férjem is ideges lett, hogy nem megy, veszekedésbe torkollot, aztán annyiban maradt. A gyerek fél is egyedül. Órákig beszélgettem vele egyik este, kb. 1 hónapja. Nagy nehezen elmondta, hogy látott egy rossz jelenetet a tévében mamánál és azóta fél egy mítikus lénytől. Kiveséztük ezt is, azt hittem ez rendben lesz., De nem!, Mintha azt lesné, még félálomban is, hogy mikor távozom a szobából. Rámegy hosszú távon a házosságom. Kettesben időt csak este tudunk tölteni. Én 6ra megyek dolgozni, ő műszakba 12 órában. Pár közös esténk lenne együtt 1 héten. Ezelőtt heti 3x szakítottunk egymásra időt, most havi 3x van idő, ha elviszem őket mamához. Egyre frusztráltabb mindkettőnk. Nagyon fâj, komoly ára van az elmúlt években megszokott rendszernek. Azt tudom mit rontottam el, de azt nem, hogyan tegyem rendbe! Erőltessem a külön alvást?, De ha csak meghallja elkezd zokogni. Van egy 3. Szobánk. Egy este odamentem aludni. Sírva jött a gyerek, hogy ő akkor sem tud aludni. Próbáltam az éjjeli fényt, nem segít, sőt fény mellett mégjobban nem akar aludni, még velem 1 szobában sem. Nem tudom mi tévő legyek? Egyébként a lányom egy okos, talpraesett gyerek. Elég makacs, nehezen beszél az érzéseiről, nehezen nyílik meg., De napközben a fentieknek semmi jele. El van magának, nem akar állandóan a közelemben lenni. Sőt, rendre dacol velem!, De pl. Az udvaron nem igazán hajlandò egyedül lenni, esetleg a tesójával, vele is kis ideig. Valamelyik hajnalban felébredt. Mondtam neki, hogy amíg nem ér ide mama (ő szokott vigyázni rájuk, amikor nincs felügyelet elszaladok a pékségbe, 10 perc - ennek is sírás lett a vége), pedig tudja, hogy máskor is volt már ilyen, igaz akkor aludt. Fél egyedül lenni. Én ennyi idősen egész éjszakára egyedül voltam néha a húgommal, amikor anyuéknak éjszakáznia kellett. Nem féltem, de valahol lehet ezért volt nehéz elszakadni a gyerektől. 2018ig én is műszakban voltam és délelőttös héten, mindig mellé feküdtem, hogy kompenzáljam, hogy délutánosban és éjszakásban nem vagyok ott. Akkor ez tűnt jò döntésnek. Most pedig itt tartunk. Kérem adjon tanácsot!, Hogyan csináljuk ezt, hogy ne sérüljön a gyerek?
Dr. Szabó Zsuzsanna válasza alvászavar gyermekeknél témában
Tisztelt Kérdező! Nagyon nehéz helyzet, amit most megél. Először is ne vádolja magát, csak a lehető legjobbat próbálta az adott helyzetből kihozni, ami be is vált, sokáig jól működött a család minden tagja irányába kielégítő volt. Sokszor azt látjuk, az ilyen típusú "alvászavar", ami a gyermekénél jelentkezik, csak egy tünet, és esetleg a probléma kulcsa máshol van. Kisebbik lányáról nem írt, aki ha jól értelmezem ugyanabban a szobában alszik, mint a nővére, és nem ébred fel., Hogy pontosan mi zavarja a nagylányát nehéz megmondani, érdemes lenne átgondolni, volt e akár az önök (mint szülőpár) életében más feszültségforrás, stressz, amiről esetleg nem is gondolná, hogy a gyerekeket is érinti, (a gyermekek nagyon érzékenyen reagálnak a szülők minden rezdülésére, ösztönösen is) vagy esetleg a kislány életében fordul e elő bármi nehézség. (online oktatás- jelenléti oktatás váltakozása, járványhelyzetet értelmezi nehezen tölti el félelemmel stb.) Írta, hogy kislányként szintén a húgával közös szobában maga magára volt hagyva éjszakára. Valószínűleg maga ezt a helyzetet is kompenzálja a saját lányai felé, hogy ezt ne kelljen átélniük, vagy esetleg magában érezhet a "magukra hagyás kapcsán" bűntudatot. Megoldás lehet családterápiás konzultáció keretében átbeszélni a jelenlegi élethelyzetüket, akár online formában is elérhető ilyen konzultáció, ha magukhoz közel nincs ilyen lehetőség. Másik megközelítés a gyermekpszichológus segítségét kérni. Akár pár alkalom már javulást hozhat, bármelyiket választják, (én elsősorban a családdterápiát javasolom) ugyanis ha lekerül a teher a családi rendszerről, vagy a gyermekről, az már önmagában terápiás értékű. Addig is: 1. esetleg érdemes megbeszélni, hogy minden héten egy-két napot fixen a nagyszülőknél töltenek a lányai, és az így felszabaduló időt kizárólag egymásra fordítják a férjével. Ez egy fix program lehet, amiben mindenki meg tud nyugodni, átmenetileg. 2. Önnek segíthet, ha ha megpróbál úgy hozzáállni az esti lefekvésekhez, hogy vagy sikerül kimennem a szobából, vagy nem. Ha sikerül az nyereség, de ha éppen nem, az sem baj. Remélem találnak megoldást erre az élethelyzetre, de úgy gondolom, hogy bár ez embert próbáló időszak, de csak átmeneti. Mielőbbi javulást kívánok, üdvözlettel: Dr. Szabó Zsuzsanna
