Mit tegye, k ha fél a gyerek?

T. Webdoktor! Nagyon ijesztő problémával találtam magam szembe: az állandóan mosolygó, vidám gyerekem egyik pillanatról a másikra félős, érzékeny gyerek lett. Az első tünetek nyáron kezdődtek a viharok idején, sokszor sikoltott, remegett, izzadt, , a záporok alatt. Miután elmúlt a nyár, kicsit lenyugodott. Pár hete oviba indulás előtt hasfájásra panaszkodott, öklendezett, sápadt volt. Elvittem orvoshoz aki azt mondta semmi problémát nem lát a gyereknél. Azután nem sokkal el kezdett panaszkodni, hogy nem szeret oviba járni " mert a többiek hangosak és kiabálnak" címszóval. Nagyon megdöbbentem, mert ő még nyári szünetben is inkább oviba akart menni. Múlt szombaton felkelt és azt mondta fáj a hasa. Megsimogattam és mondtam, hogy ma nem megyünk doktor bácsihoz, mert se ovi se doktor bácsi nincs ma mert szombat van és más program is van. Onnantól kezdve egész nap nem fájt a hasa (disznóölés volt nálunk még jól be is lakmározott. és semmi problémája nem volt.) Hétfőn már szólt az óvónő, hogy a gyerek ebéd után sírva fakadt és a hasát fájlalta, mikor kérdezte miért sír, azt mondta, hogy nagy hús darabot nyelt le. Elment kakilni és utána megnyugodott. Ma pedig megint sírva fakadt keksz evés után és azt mondta megakadt a torkán és megfog halni, de akkora már hisztérikusan sírt. A végén már hányt., De ebéd előtt mikor valaki megemlítette, hogy becsapódhat egy meteor a földbe a gyermekem zokogásba tört ki, a hasát kezdte fájlalni és 3 x is el kellett mennie kakilni (az óvónő ellenőrizte normális volt a széklete). Itthon is sok mindenre irrális félelemmel reagál: fél, hogy elvágja az ütőerét, hogy megfullad, hogy bármi fájdalom halálos betegség jele. Sajnos és 8 éve küzdök ilyen pánik rohamokkal, de a gyerekek előtt sosem említettem, még a legközelebbi hozzátartozóim sem tudnak a betegségemről., De megrémiszt, hogy ezeket a gyereken is tapasztalom. Mit tegyek? Küldök egy rajzot, amit tegnap rajzolt és a rajz alapján kiegyensúlyozottnak tartanám-, de én nem értek hozzá-. Nagyon szeretnék seítséget kapni, mert meg vagyok rémülve! Köszönettel: Nyírőné

Ujpál Zsófia válasza gyereknevelés témában

Kedves Levélíró! A rajzot valamiért a rendszer nem továbbította, ezért arra kérném, hogy küldje ez az e-mail címemre: [email protected]. Bizony a gyermekek nagyon érzékenyek, és könnyen megérzik a nem szavak szintjén érkező jeleket! Különösen fiatal korban, hiszen akkor még, 3 éves kor előtt kifejezetten nem a beszéd a vezető kommunikációs csatorna számukra. Így könnyen átveszik a mama hangulatváltozásait, érzelmi állapotát. A kicsi tünetei az Ön pánik rohamaival, saját félelmeivel vannak kapcsolatban. A kicsi megérzi a mama bizonytalanságát, és elemi ösztönök szintjén át is veszi. És ez nem csak a születés pillanatától kezdve történik így, hanem már a magzati korban hatnak a magzatra az anyuka hangulatváltozásai, a hormonrendszeren keresztül. Először is nagyon fontos, hogy Önmagát meg tudja nyugtatni, ezzel segít most legtöbbet a kicsinek., Amikor a kicsi érzi az anyukájából áradó nyugalma, úgy tud ő is megnyugodni, később pedig megnyugtatni önmagát. Két fontos lépés van itt: az egyik, hogy a saját pánik rohamaival kell dolgoznia. Bár nem írt arról részletesebben, hogy, hogyan próbál meg a pánik rohamokon túljutni, így csak általánosságként írom, hogy a gyógyszeres kezelés önmagában nem old meg semmit, mindenképpen szükség van pszichológusi segítségre, terápiára. A kicsinek csak úgy tud segíteni, utat mutatni, ha önmagában már helyére került ez a kérdés, ha önmaga meg tudott küzdeni a pánikkal. A másik fontos lépés, hogy a kicsinek is szüksége van gyermekpszichológusra, aki segít abban neki, hogy ezeket a félelmeit mederbe terelje. Addig is rajzoljanak, bábozzanak, játszanak, adjon teret, lehetőséget neki, hogy kiadja magából, úgymond kívülre helyezze ezeket a félelmeit! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet