Kismama idegi kimerültség

Tisztelt Szakértő! 15 hónapos kislányommal vagyok itthon. Nehezen jött a terhesség, lombikkal sikerült, sokat idegeskedtem emiatt. Aztán megszületett a babánk, akit imádunk, szemünk fénye, igazi többemberes gyermek. Egy percig nem játszik el egyedül, hatalmas energiák feszülnek benne, a gyermekorvos szerint is meghaladja korát szellemi fejlettségben. Sajnos nagyon rossz alvó, eleve nincs szükség sok alvásra, valamint, amióta megszületett sokszor ébred éjszaka, ráadásul fél 6-kor kel, sehogy sem tudjuk rábírni több pihenésre. Ez minket is nagyon kimerít. Amellett, hogy szeretünk vele foglalkozni és valóban beragyogja életünket, elfáradunk a sok "pörgésben". Én kb. 4 hónapja vettem észre magamon, hogy egész nap kókadt vagyok, néha úgy érzem kiszalad belőlem az energia, mindjárt elájulok. Kiver a víz, elgyengülök, alig várom, hogy vége legyen a napnak. Emellett sajnos a kislányommal is időnként türelmetlen vagyok, apróságokon felhúzom magam, legszívesebben kiabálnék, de magamba fojtom, hiszen kisgyerek és egyetlen "hiábja", hogy aktív, mozgékony, mint minden gyerek. Néha - mikor sorozatosan rosszak az éjszakák - olyan érzésem van, hogy nem bírom tovább, tehetetlen vagyok, nem tudom megoldani a problémát, de ilyen fáradtan, hogyan éljünk tovább? Vannak napok, mikor rossz kedvem van, úgy gondolom csődöt mondtam, mint anya, gyakran érzem, hogy jó lenne kisírni magam - nagyon ritkán sírok - (olyankor megijedek, hogy nehogy, depressziós legyek), de szerencsére alapvetően jókedélyű vagyok, igyekszem összeszedni magam. Vannak pszichoszomatikus tüneteim is, van, hogy beszélgetek, és hirtelen, mintha kívülről hallanám magam, elakadok a mondatban, úgy érzem, hogy nem bírok tovább beszélni, nem tudom elmondani, amit akartam, nem engedelmeskedik a szám és az agyam. Ez elég ijesztő. Ezen kívül ez a gyengeség, ájulásérzés, és az idegesség az egész testemben. Sokszor félek, nehogy valami súlyos betegségem legyen, de a vérképem szerencsére jó. Egyébként szívesen mozdulok ki, kicsit rossz ez az ingerszegénység, ami a kismamasággal jár. A babával kis sokat játszok, férjemmel nagyon szeretetteljes a kapcsolatunk. Szeretném, ha nem a gyermeknevelési nehézségek aggasztanának folyton, hanem elvézni tudnám az anyaságot, hiszen csodálatos a kislányom és szégyellem, amiért panaszkodok másoknak. Ön mit tanácsol? Válaszát előre is köszönöm.

Dr. Veress Dóra válasza többszülős gyerek témában

Kedves Anyuka!, Amikor egy anya készül a kisbabája megérkezésére, akkor senki sem mondja el neki, hogy ez nem csak öröm, hanem néha nagyon kemény munka. Önöknek különösen nehéz feladat jutott, és az idegkimerültség jeleit tapasztalja magán. Ilyenkor félre kell tenni minden konvenciót és ellenérzést, csak az számít, hogy Önök kipihenjék magukat! Bármennyire is szeretik a kicsit, nyugodtan kereshetnek mellé valakit (babysitter, nagymama), aki néhány órára törődik vele, elviszi a játszótérre, amig Önök pihennek. Ha van rá lehetőségük, akkor egy fél napos bölcsőde is nagyon sokat jelenthet. Ne érezzék rosszul magukat, amiért ilyen eszközökhöz folyamodnak, mert a kicsinek jót tesz a változatosság, Önöknek pedig kell a pihenés és a feltöltődés. Gondoljanak arra, hogy ezt nem magukért, hanem a gyerekért teszik, hiszen neki is jobb kipihent, jókedvű szülőkkel együtt lenni. Egy másik módszer, hogy megpróbálnak váltott lovakkal dolgozni. Ez azt jelenti, hogy amíg az egyikük babázik, addig a másik pihen. reggel nem kell mindkettőjüknek felkelni a gyermekhez, elég az egyikük. Este meg a másikuk veszi át a stafétabotot. A házimunkát is lehet egyszerűsíteni, főzzön nagyobb adag ételt és fagyasszák le, hogy ezzel se kelljen időt pazarolni. Próbáljanak meg elmenni otthonról, mert ahogy Ön is írta a bezártság nagyon nyomasztó tud lenni. Menjenek el családos programokra, ahol ismerősökkel lehet találkozni, és egy kicsit feltöltődni, illetve próbáljon Ön is néhanapján egyedül elmenni vásárolni, vagy csak nézelődni, esetleg kozmetikushoz. Ez elsőre vállalhatatlan tehernek tűnik, de kis szervezéssel megoldható, és nagyon sokat számít. A panaszkodás miatt meg egy percig se fájjon a feje! Rengetegen vannak hasonló helyzetben, csak senki sem mer beszélni róla. Ha valakinek volt már gyermeke, akkor megérti Önt és átérzi, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. A problémák kibeszélése is könnyít a lelki terheken!

Itt kérdezhet