Szobatisztaság volt-nincs

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Kisfiúnkkal 2 éves kora után pár hónappal kezdtük a szobatisztaságot. Fokozatosan, szépen haladtunk, nem volt semmi gond. Pontosan már nem is emlékszem, de úgy 1 hónap alatt nappalra szobatiszta lett (délutáni alváshoz és éjszakára még van pelus) . Jeleneg 2, 5 éves múlt, októberben lesz 3. Eddig a fél év alatt nem volt gond, szépen szólt, ha pisilni vagy kakilni kellett és mentünk a WC-re. Azonban pár napja felborultak a dolgok és most már kezdünk tanácstalanok lenni, hogy mitévők legyünk. A Kisfiam jelenleg össze vissza kakil, illetve pisil. Ahol éppen van, illetve elvonul valahová. Ha az udvaron játszunk eltűnik, majd előjön és vagy közli, hogy bekakilt vagy nem is szól csak látom a maszatos fenekét. Arról is észreveszem, hogy levetkőzik, de nem mindig. Tegnap pl. egy bevásárlóközpont játszóházában bement egy kis házikóba és odakakilt és bepisilt, itt le sem vetkőzött. A Nagypapával volt, aki előtte mesélte épp, hogy már egyszer bekakilt, így ekkor már bugyi nem is volt rajta csak rövidnadrág és az egész kaki a játékházban landolt, pont, amikor rákérdeztem, mert gyanúsan ácsorgott, másodszorra ott a bevásárlóközpontban. A kertünkben is mindenfelé kakil naponta többször, kezdetben egy helyen a kerítés mellett (ezt mi mutattuk/engedtük neki, lehet hiba volt), de most már a terasz mellé, a járdára, gyakorlatilag bárhová. Azt tudnia kell, hogy volt pár esemény, ami esetleg ezzel a viselkedéssel összefüggésben lehet. Kisfiam elkapott egy vírust és pár napig hasmenése volt. Érdekes módon, ekkor nem volt gond, mindig szépen kiszaladt a WC-re, igaz néha bement a nadrágba, mert szegénynek nagyon kellett. Az össze-vissza kakilás azután kezdődött közvetlenül, hogy meggyógyult a hasmenésből. Sajnos pont napra ugyanebben a beteg időszakban jött látogatóba Anyósom is (2-3 havonta látogat bennünket). Ő volt vele jórészt egész nap, hogy én egy picit pihenjek illetve az Öcsikével foglalkozhassak., Amikor a hasmenés miatt WC-re ment a Kisfiam, akkor természetesen mindig mentem, hiszen hívott is, hogy Anya törölje ki a fenekem. A Mamának nem engedte. Sajnos a Mama sokszor erőltette, hogy majd ő, Anyát most hagyjuk, illetve, amit szóva is tettem neki az az volt, hogy mindig bement és nézni akarta a Kisfiamat kakilás közben. Ő viszont, amióta WC-re jár azóta egyedül megy általában minket a szüleit is kiküldi és én ezt tiszteletben tartottam, az Apuka is és kijöttünk, amikor végzett, szólt. A Mama most viszont beült vele szemben és mondta, h akkor most kakiljunk és nem akart kimenni, pedig volt, h a Kisfiam kérte tőle. Aztán a mama elment és utána jött a változás. Ezek a dolgok estek egybe ezzel a furcsa változással, ami most már egyre jobban zavar bennünket. Már nem merünk elmenni sehová, mert félünk, hogy bekakil. Az állandó bugyicsere, az állandó takarítás utána kifáraszt, az Öccsét sokszor kell emiatt "egyedül" hagynom, hogy őt "kiszedjem a Kakiból". Tulajdonképpen, amikor tanultuk a szobatisztaságot ilyen dúrván bepisilés és bekakilás sohasem fordult elő, csak napi 1-2 baleset maximum. Most viszont fordítva van, jó ha naponta 1 pisi bemegy a WC-be, de azon kívül minden szerteszét a házban-kerben. A pelenkát nem akarom visszatenni és ő is azt mondja, hogy nem kell. Mindig megígéri, hogy szól, ha kakilnia kell vagy pisilni, de ez természetesen elmarad és csak az "eredményt" látom már. Próbáltunk beszélni vele, de nem figyel másról beszél ilyenkor. Próbáltam azt, hogy csak annyit mondtam, amikor bekakilt, hogy ezt nem illik, szégyellje magát és legközelebb a WC-re menjünk és szóljon. Aztán már eréjesebben is figyelmeztettük. Sajnos semmi változás egyelőre. Mit tanácsol, hogyan reagáljunk erre a változásra, ami eléggé kizökkentett bennünket a normál kerékvágásból? Válaszát előre is köszönöm!

Dr. Varga Tamás válasza szobatisztaság témában

Tisztelt Kérdező! A szobatisztaság problémájának nagyon sok oka lehet, ezek közül számos érzelmi probléma (pl. kistestvér stb) - Bármennyire is kellemetlen a 2.5 év nem tekintehtő még kórosnak a nem megfelelő szobatisztaság szempontjából. Próbáljanak a kakiról minnél kevesebbet beszélni, minnél több időt tölteni a gyerekkel, esetleg ha lehetőség van rá csak vele kis külön programokat szervezni. Próbáljanak esetleg bevezetni valamilyen egyszerű jutalmazás, látványosan nagyon örülni a helyes ürítés esetén. Ha 3 év küröl nem oldódik meg a dolog ill. egyébb szorongásra, érzemi problémára utaló tünet is van ill. jelentkezik gyermekpszichológusi segítséget kérjenek. Szervi kivizsgálás kb. 4 éves kor után jön szóba...

Itt kérdezhet