Baba nem ragaszkodik szüleihez

Tisztelt Tanácsadó, 16 hónapos kislányommal kapcsolatban szeretnék érdeklődni. Várva várt gyermek volt, a családi életünk kiegyensúlyozott és boldog. A férjemmel nagyon jó a házasságunk. Kislányommal sok türelemmel és szeretettel foglalkozunk, egyébként is olyan típusú gyerek, akit le kell kötni, mert rengeteg energiája van, viszont egyedül nem tud játszani, unatkozik. Karakán, intézkedős, jövős-menős gyermek. Szinte folyamatosan foglalkozunk vele és rengeteget visszük játszótérre gyerekek közé, ami - úgy tapasztalom - rendkívül inspiráló számára. Ilyen közegben kicsit a háttérben maradunk és hagyjuk kibontakozni, kevésbé játszunk vele, hogy fel tudja találni magát illetve be tudjon illeszkedni a többiek közé. Jó mozgású, intellingens gyermek, nem erőszakos - bár tőlünk sem lát soha ilyesmit -, nagy érdeklődést mutat főleg az idősebb gyermekek iránt, akik többet tudnak, mint ő. A nála kisebb gyerekek nem nagyon érdeklik. A problémám a kötődéssel van. Nem túl érzelmes gyermek, ritkán bújik hozzánk, inkább csak kérésre. Ez nem is lenne baj, de a játszótéren ha valaki szépen szól hozzá már felkéredzkedik az ölébe, mindegy, hogy akkor látja először az illetőt. Hihetetlenül hamar bizalmas lesz bárkivel, tőlünk egészen messzire is eltávolodik játék közben és úgy látom, nem is nagyon keres. Nem pillantgat felénk, hogy vajon megvagyunk-e. Általában csak akkor jön oda ha valami inzultus érte, de akkor sem mindig. Van, hogy csak áll és sír, hiába látja, hogy ott vagyok pár lépésre tőle. Sőt, előfordult olyan, hogy már elfáradt a játékban és nem hozzám kéredzkedett, hanem az ismerősömhöz, akit életében kb. 2-szer látott. Miután átvettem tőle, vissza akart menni hozzá. Ezen én nagyon meg vagyok lepődve, mert sok kisbaba volt már a környezetemben gyerekkoromtól fogva, de ilyet nem tapasztaltam. A gyerekek általában tartottak másoktól hiába kedveskedtek nekik és az anyjukhoz ragaszkodtak. Persze volt már sokszor arra is példa, hogy rám volt igénye, illetve, hogy mégis inkább hozzám ragaszkodott idegenekkel szemben. Különösebben nem zavar, hogy ilyen a lányom, de mióta sokan észrevették és csodálkozva meg is jegyezték, azóta kicsit önbizalomhiányom van, hogy talán én rontottam el valahol. Pedig úgy érzem mindent megteszek a lányomért, nagyon szeretem, szépen bánunk vele és még soha nem is adtuk oda a nagymamáknak sem egy napra sem. Kicsit bizonytalan vagyok, talán rámunt a lányom, hogy egész nap együtt vagyunk, illetve normális határok között engedékeny vagyok vele és kicsit túlságosan biztonságban érzi magát? Remélem idővel ez a világba vetett bizalom kicsit csökkenni fog és óvatosabb lesz, mert így nagyon félteni fogom a bölcsődétől, óvodától. Ön szerint ez normális viselkedés ebben a korban? Válaszát előre is köszönöm.

Dr. Varga Tamás válasza kötődés témában

Tisztelt Kérdező! Valóvan nem átlagos a dolog, de ez még nem jelenti azt, hogy nagyobb probléma vagy zavar lenne. Nem valószínű, hogy nevelési poroiblémáról van szó. Fontos lenne tudni, hog a fejlődésben, egyéb funkciókban teljesen, minden redben van-e. A közösségbe kerülés biztosan jó hatású lesz ill. információt is szolgáltat. Egyelőre nincs teendő, sok időt töltsenek együtt. A későbbiekben, ha nagyon feltűnő a dolog vagy egyéb jel is van gyermekpszichológus vizsgálatát, véleményét érdemes kikérni.

Itt kérdezhet