Autoagresszív (?) 4 éves
Négy gyermekes anyuka vagyok. (), 6, 4 éves és 6 hónapos gyermekeim vannak) A kérdés a 3. gyermekemmel, lánykámmal kapcsolatban teszem fel. Rendkívül akaratos, hisztis gyermek, szeret első lenni mindenben, 3 évesen nem beszélt, de minden utasítást, kérést végrehajtott, tisztálkodásban, öltözködésben étkezésben önálló gyermek. 3 évesen került oviba. Rendszeresen járt logopédushoz, aki szervi eltérést nem talált nála. Későn, majd, 4 évesen kezdett el beszélni, addig szinte csak pantomim kommunikációval értette meg magát. Az oviban ez a fajta "jelbeszéd" nem volt sikeres, így a gyermek tehetetlen dühében csikarni, harapni kezdte magát. (Ez időnként itthon is előfordult.) Ma már nem fordul vele elő ilyesmi, és az oviban is könnyebben boldogul, bár az óvónők elmondása szerint most is harapja magát, bár ez nem látszik a gyerek testén. Ennek ellenére az egyik óvónő autoagresszívnek nevezte és közölte, hogy ahol 3-nál több gyermek van egy családban ott elhanyagoltak a gyermekek. Ő ezt tanulta psychologiaból. Azt sem szeretnék, ha gyermekem az oviban aludna, mert zavarja a többieket a folyamatos kiabálásával, nem tűri, hogy simogassák a haját, lemászik az ágyról. Itthon ugyanabban az időben teszem le du. aludni, olvasok mesét, a gyermekem 5 percen belül elalszik, du. alvása kb. 1, 5 óra. Szereti az óvónéniket, szeret oviba járni. Nem értem, hogyan lehet ilyen különbség az itthoni és az ovis lét között? Tényleg autoagresszív?
Dr. Veress Dóra válasza viselkedészavar témában
Kedves Anyuka! Autoagresszivitásnak azt nevezzük, amikor valakinek az indulatai önmaga ellen irányulnak. Az, hogy a kislánya önmagában tett kárt, önmagának okozott fájdalmat ebbe a kategóriába tartozik. A jelenség oka egyébként feldolgozatlan feszültség volt, ami megszűnt azzal, hogy meg tudta értetni magát az óvónőkkel. A jelenlegi helyzetben én azt látom, hogy a 4 éves gyermeke elhanyagolva érzi magát a kicsi megszületése miatt. Ő valószínűleg úgy értelmezi a helyeztet, hogy jött egy új gyerek, aki kiszorította őt a korábbi státuszából, már nem foglalkoznak vele annyit és még óvodába is küldték, hogy ne legyen otthon. Szerintem ezt úgy kellene feloldani, hogy megpróbál egy kicsit többet foglalkozni vele, pl., amikor elmennek az oviba, akkor beszélgetéssel töltik az időt. Ha otthon jól alszik, az oviban pedig gondok vannak, akkor vigye inkább haza, ebből is érezheti a kislánya, hogy nincs kitaszítva otthonról. Lehet, hogy ez kényelmetlen megoldás egy kisbaba mellett, de ha a kislánya ettől megnyugszik, akkor mindenképp megéri.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
