Nevelésem "kudarca"
Tisztelt Doktornő, Pszichológusnő! A kisfiamról lenne szó. Hároméves elmúlt szeptemberben és nem kezdtük el az óvodát, mert nem vált szobatisztává.Így azt tanácsolták az óvópedagógusok, hogy addig ne is hozzam közösségbe, míg ez el nem rendeződik. Nem is ez a fő problémám, hanem a nyár folyamán, többször elkezdtük a pelusnélküli időszakot, hogy szokjon a dologhoz. Festés volt nálunk és ilyenkor a nagymama-Édesanyám-vigyázott rá. Mindig tudta, hogy mikor jöjjön haza, és hogy jönnek majd mamáék és megint el mehet velük, így kiélhette azt a vágyát, hogy buszozzon, hévezzen. Kis üdülőfaluban élünk Budapesttől nem messze, itt nem éri annyi inger, mint a mamánál. Elkövetkezett az az időszak, hogy nem akar ide visszajönni, nem akarja az óvodát, a gyerekeket, egyszóval passzív lett. Szó szerint könyörgünk az apjával, hogy jöjjön haza, mert mamáéknak is megvan a saját életük, és neki itt lenne a helye...de mindig azt mondja-anya majd! Biztos elkövettünk egy-két nevelési dolgot, hogy szigorúbban vettük a bilit stb. Teljes kudarcot érzek, néha azt mondja nem szeret, egyszóval elfordult tőlünk. Túl hamar akartuk, hogy szobatiszta legyen, szerintem nem érett még meg rá. Ilyenkor jönnek a kéretlen, sértő szavak a környezettől, hogy bezzeg az én gyerekem már ekkor és ekkor ezt csinálta...egyszóval a kisfiam nem tartozik az átlagba. Nem tudom mit tegyek, költözzünk a mama közelébe vissza? Várjak még magától hazajön? Szerintem nem fog, mert különbséget tud már tenni jó és jobb környezettől. Itt jó volt neki szerette a kertünket, egy napik kiskutyát is kapott, de hamar vissza kellet adni, mert ugrált rá és zavarta.. Szoktam vele egy nap egy-két órát intenzíven eltölteni, olyankor olvasok, táncolunk, énekelünk, sétálunk a Duna partra, mert imádta. Ez most megszűnt és értetlenűl egymást okoljuk néha, vagy önmagunkat a párommal. Édesanyám lelkifurdalást érez, hogy vele jobban szeret lenni a fiam... Mit tanácsol? Szakítsam ki és vigyem egy-két órára végre oviba, talán megengedőek lennének az óvónők is. Nekem se munkám, se támogatásom csak a pótlék itt állok és várom, hogy a fiam végre eldöntse mit is akar. Tisztelettel megköszönöm válaszát! Ne haragudjon a hosszú sorokért. GK
Dr. Varga Tamás válasza szobatisztaság témában
Tisztelt Kérdező! Egy ilyen korú gyereknél nem mindenben lehet megvárni a döntését, mert gyakran az nem racionális. Az valóban nem átlagos, és figyelmeztető jel, hogy nem anyához kötödik a legjobban. MIndenképpen hozzanak a családban közös döntéseket a felnőttek és azt próbálják betartani, betartattni, ez nem mindig kellemes egy gyereknek, de hosszútávú érdeke. Én javaslom a közösséget, ha van rá lehetőség. Amennyiben a viselkedés, a kötődés területén nem rendeződnek a dolgok keressenek fel egy gyermekpszichológust
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
