Csontáttét?
Tisztelt Doktor Úr! 65 éves Nagymamámnak kb. 5 éve fáj már a combcsontja, csípője. Nem fordult orvoshoz, csak nemrégiben, amikor már járni sem tudott a fájdalomtól. Ez az állapotromlás kb. 1 hónap alatt következett be, addig dolgozott is. Kórházba került patológiás törés miatt. Konkrét diagnózist nem kaptunk az orvosoktól, a törést rögzítették, a műtét közben szövettant vettek, aminek az eredménye: „A csontlemezek és a csontvelő részletek mellett daganatos hámfészkek láthatók, amelyek metastasisra utalnak. A primer tumor valószínűleg a tüdőből indult.” A kivizsgálása alatt a tüdejében találtak egy 9 mm-es „foltot”. (Ennek irányában ezután végzik a vizsgálatokat) A kérdésem az lenne, hogyha már ennyi ideje fáj a csontja, akkor, hogyan lehet az, hogy a valószínűsíthető primer tumor még ennyire kicsi? És az áttét már évekkel ezelőtt képződött volna? Vagy esetleg még van remény, hogy az mégsem áttét… Válaszát előre is köszönöm. Üdv,
Dr. Baki Márta válasza tüdő daganat témában
Tisztelt Levélíró! Jelen tudásunk szerint a rosszindulatú daganatos elváltozások kialakulása egy több lépcsős folyamat, ami esetleg évekkel azelőtt elkezdődött, mire felismerésre kerül. A műtét során észlelt csontáttét kiterjedését és részletesebb szövettani eredményét (osztódó sejtek aránya, a daganatos sejtek, mennyire különböztek egymástól, stb…) pontosabban kellene ismerni, ami alapján felmerül, hogy a tüdőben lévő kis daganat szóródott-e a szervezetbe., Amint levelében írta, a kivizsgálás folyamatban. Ennek során tisztázni kell, hogy még hol található valamilyen elváltozás, amit csontizotóp, mellkas, has, kismedence CT és/vagy PET-CT tud igazolni. Ezek és a szövettani eredmény alapján lehet javasolni a további terápiát a beteg általános állapotának figyelembevételével. Abban az esetben, ha a csontból nyert anyag rosszindulatú elváltozást mutatott, s nem a csontból eredtileg kiinduló szövettani kép volt, akkor ez áttétnek bizonyult. Ennek ellenére a jelen kezelési lehetőségekkel egy áttétes tüdődaganatos beteg életkilátásai is jók lehetnek. Tisztelettel: dr. Baki Márta
