Daganat utókezelés, orvosi mulasztás
Tisztelt Doktornő! Pár napja, hete tettem fel egy kérdést Önnek, 80 éves, egykori orvos édesapám állapotáról. Amennyiben így hirtelen nem emlékszik, röviden írom, hogy korábban prosztata-majd vastagbélrákkal kűzdött. Mindkettőből felépült. Néhány hete felment a cukra, és miután inzulint kapott rá pár napra besárgult. A sürgösségin hasi uh, májáttéteket valószínüsített, és nagyon rossz labor eredményeket kapott a májra. Ön is és már egy-két másik orvos is említette, hogy a korábbi vastagbéldaganata adhatott neki ide áttétet. Ez rendben, elfogadom. Írta Ön is hogy nem lehetett volna észrevenni. Én csak azt nem értem, hogy ennek a daganatnak, hogy hogy nem volt semmilyen utókezelése? Mert ugye úgy valóban nem lehet semmit se észrevenni ha nem is keresik. Neki ezzel kapcsolatban csak annyi van a papîrjain, hogy 2016-ban műtötték, és kivarrták a végbelét a hasfalára. Kemoterápiát felajánlottak, de nem fogadta el. Akkor csináltak neki egy hasi uh nem sokkal ezután, de semmi egyéb. A stomájára nagy ritkán ránézett valaki és annyi. Kicsit olvasgattam az interneten (bár nyilván nem ez a mérvadó) és azt találtam, hogy mindenféle időközönkénti CT-vel és tumor markerekkel kellett volna utógondozni a beteget. A prosztatarák miatt ugyanis pl folyamatosan járt PSA szűrésre és uh-ra is. Ezzel a vastagbéllel viszont soha sehova nem küldték. Most levették tőle a Se Ca 19-9-es tumormarkert, ami 5600 feletti eredményt adott. Tényleg nem lehetett volna erre semennyire sem felkészülni ha egy picit is utógondozzák az édesapámat? Neki már mindegy, mert olyan gyenge, mint a harmat, jól tudom, hogy ebből már nincs visszaút., De nekem nem mindegy, mert tudni szeretném, hogy lett volna-e esély megelőzni ezt vagy sem. Főleg ezt a mérhetetlen tehetetlenséget, amiben most vagyunk, és látni őt ennyire rossz állapotban. 80 éves az igaz, nem fiatal, de ha odafigyeltek volna rá, és időben rátalálnak erre akkor élhetne még tovább?
Dr. Baki Márta válasza vastagbél daganat témában
Tisztelt Levélíró! Levele alapján felmerül a kérdés, hogy a rosszindulatú elváltozást teljes mértékben sikerült-e eltávolítani vagy sem 2016-ban. Amennyiben a daganat egy része bent maradt, akkor terápiás jelleggel javasolták az akkori kezelő orvosok a kemoterápiát. Abban az esetben, ha a daganatot teljes mértékben eltávolították, akkor a műtéti szövettani eredménye alapján felmerült, hogy esetleg nagyobb a valószínűsége, hogy kiújul a daganat, s ennek megelőzése miatt tartották indokoltnak a további kezelést. Persze az egy nagyon nehéz döntés, hogy a beteg – ráadásul orvos kollega – vállalja-e a kemoterápiát vagy sem. A beteg döntését a jogi szabályok szerint meg kell, hogy előzze egy teljeskörű felvilágosítás. Amennyiben ez megtörtént, akkor édesapja tisztában volt azzal, hogy a betegsége kiújulhat. Addig könnyű meghozni egy ilyen kezelésbe nem beleegyező döntést, amíg a betegek jól vannak, azonban, ha már áttétek alakulnak ki, akkor sokkal rosszabbak a kezelési eredmények. Ennek is tudatában kell lenni, hogy a kemoterápia felől döntsön valaki. A daganatos betegek további nyomonkövetésére hazai és nemzetközi javaslatok állnak rendelkezésre. Kérdés, hogy valaki ellenőrízte-e édesapját, illetve ezt felajánlották-e neki vagy sem. A sztoma zsákokat néhány hónapra, fél évre általában sebész írja fel. Ilyen esetekben történt-e valamilyen vizsgálat vagy csak a gyógyászati segédeszköz vényeit állították ki? Volt-e édesapjának valamilyen előző panasza, s azzal orvoshoz fordult-e vagy sem? Az onkológiai betegek gondozását a területileg illetékes onkológiai gondozóban végzik. Eljutott-e ilyen helyre édesapja? Sajnos elég sok helyen a gondozókat megszüntették és csak az onkológiai centrumok végzik a betegek nyomonkövetését. A kezelésbe történő nem beleegyező nyilatkozat olyan részt is tartalmaz, hogy “amennyiben állapotom rosszabbodik, akkor a kezelő személyzetet nem hibáztatom”. A fentiek alapján sokféle lehetőség adódott volna a további ellenőrzésekre, melyek, ha nem történtek meg, akkor édesapját érdemes megkérdezni és esetleg a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentációját áttekinteni, s talán azokból kideríthető, hogy mi történt édesapja műtéte után. Tisztelettel: dr. Baki Márta
