Minden rendben van a lelki állapotommal?

Tisztelt doktornő! Elnézést, de ez egy hosszú üzenet lesz. 17 éves vagyok, szüleimmel és két bátyámmal élek együtt. Azért írok önnek, mert nem vagyok biztos benne, hogy normális lelki állapotom van. A szüleim gyakran veszekednek pici korom óta, a suli is stresszel - nem csak a tanulás miatt, de az osztálytársaim, barátaim viselkedése is aggaszt. Nem élünk rosszul, de suli mellett hétvégente meg nyáron járok dolgozni. A szüleim nem csak anyagilag nem tudnak támogatni, de lelkileg sem. Az ötleteimet általában nem támogatják (pl. volt egy diákvállalkozásunk néhány barátommal egy program keretén belül és az édesapám leszólta az ötletünk, hogy úgysem fog működni) és ha mégis elérek valamit (pl. egy nyelvvizsga, aminek az árát saját pénzből szedtem össze, meg anyukám annyit tett bele amennyit bele tudott) akkor sem kapok szóban sem dicséretet. A tanulmányi eredményem lényegesen leromlott, mert folyton veszekednek. Az idősebbik bátyám mindenembe beleüti az orrát, ha 9 után érek haza, vagy ha túl sokszor találkozom a barátommal, ha rosszul állok valamilyen tantárgyból és még sorolhatnám. Mindemellett nem tudok sehová sem beilleszkedni. Nem, ez így nem igaz. Be tudok, és jól kijövök az emberekkel, de nem érzem köztük jól magam. Bosszant, hogy szinte egy ismerősömnek sincsenek elvei vagy, hogy csak úgy "ösztönből működnek", tudja, megtanulják, hogy a piros kockába a piros golyókat tesszük, a zöldbe a zöldeket, a kékbe a kékeket, de ha kapnak egy lilát már nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert nem tanulták meg. Zavar, hogy az az értékes ember a szemükben, akinek sok pénze van és drága ruhákat hord. Az embereknek nem nagy ház vagy kocsi kéne, hanem nagy szív., De mindenki szívtelen, és szürke... Szomorú vagyok és egyszerűen nem érzem jól magam. Néha meg kicsattanok az energiától, és úgy vagyok vele, hogy kibírom, tanulok, leérettségizek, aztán elköltözök innen a barátommal. Utálok hazajönni. Nem otthonnak tekintem a házunkat, hanem egy kalitkának, ami nem enged kibontakozni. És még csak megbeszélni se tudom senkivel. Mikor februárban (kb januárban kezdődött) mondtam nekik, hogy orvoshoz szeretnék menni, apám azt mondta, hogy: , , minek, úgyis csak, amiatt van, hogy veszekszünk", anyám meg fülét-farkát behúzva azt mondta, hogy nem tudja kifizetni, és hogy nyugodjak meg. A fiatalabbik testvérem szokta általában csitítani a szüleimet, de ő sem birja már ezt. Az elmúlt időben könnyebben elsírom magam, mint korábban, és érzékenyebb is vagyok. Nagyon.. hmmm.. elveszettnek érzem magam. Nem találom a helyem. Nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Persze, annyi ötletem van, de mind olyan messze van, és addig nem bírom ki. Már az sem motivál, hogy ha szorgalmasan tanulok és mellette gyűjtök, akkor hamar elmehetek innen. Egy hvg-s teszt szerint enyhe, depresszióban szenvedek, és hogy forduljak orvoshoz, de nem telik egy szakorvosra. Olvasgattam ezen az oldalon és szerintem ciklotímiám van, maga mit gondol? Engem nem zavar, ha beteg vagyok lelkileg, fel tudom dolgozni, csak tudjak róla, mert akkor teszek ellene, hogy ne így legyen. Lekötelezne, ha segítene kiigazodni magamon. Köszönöm szépen a válaszát előre is. Tisztelettel, Anita

Dr. Pálvölgyi Rita válasza Hangulati hullámzás témában

Tisztelt Kérdező, Nehéz ismeretlenül diagnosztizálni. A hangulati ingadozás, amit említ nem feltétlenül ciklotímia, -, ami önmagában még szintén nem betegség, csak hangulati ingadozásra való hajlam. Én inkább arra gondolnék, hogy ez a nehéz helyzet időnként nagyon elkeseríti, lehangolja, aztán új lendületet vesz, és megpróbál arra koncentrálni, hogy törhetne ki a " kalitkából", hogyan változtathatná meg az életét. Az nagyon jó, hogy van egy menedék, a barátja. És az is jó, hogy képes tenni a céljai elérése érdekében. Pénz hiányában még mindig lehet fordulni Nevelési Tanácsadóhoz, - 18 éves korig, - a területi Ideggondozóhoz esetleg. Lehet keresni terápiás csoportokat, melynek a költsége sokkal kisebb, mint az egyéni terápiáké. Meg természetesen tudni kell, hogy ez a helyzet nem tart örökké, és hamarosan a saját kezébe veheti az élete irányítását. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni