Kimerült vagyok vagy, depressziós?

28 éves vagyok. Van egy gyönyörű 3 eves kislányom és egy férjem, aki nagyon szeret, és akit én is szeretek. Van saját kertes házunk, autónk, jól menő cégünk. Én saját megállapításom szerint hajlamos vagyok a pesszimizmusra, hogy mindenben csak a rosszat látom meg, és a jónak sem tudok igazan örülni, mert félek, hogy utána rossz jön. Eddig ezzel nem is lett volna gond, néha rossz kedvem volt, de aránylag minden rendben volt. Túl hosszú és túl bonyolult, amit le kellene írjak. Megpróbálok rövid lenni. Most vagyok életem legmélyebb pontján. Júliusban 1 év munka után ott kellett hagyjam a munkahelyemet, mert egyik nap már nem bírtam dolgozni, sirógörcsöm volt, gyomoridegem, nem találtam a helyem, nem bírtam dolgozni, remegtem. Ez a munkahely egy jegyzőség, ahol reggel 8-tól 6 óráig jönnek az ügyfelek megállás nélkül, enni vagy inni sem nagyon van idő. Kegyetlen munkakörülmények, egyre csak többet és többet kellett dolgozni, ráadásul én meg szeretem más feladatot is magamra vállalni. A munkahelyem városban van, én meg egy kis faluban lakom, ezért ingáznom kellett, mire hazaértem se a gyerekre, se a családra nem volt már energiám. Akkor, amikor rosszul lettem a munkahelyemen, nem fordultam szakorvoshoz, csak a háziorvoshoz, aki azt mondta, idegkimerülés, mert szervi problémát nem lát, felírt nyugtatót és azt mondta, minden rendbe jön. Hetekig utazgattunk a családdal, hogy otthon ne legyek, mert otthon még percekig sem bírtam ki. Lassan, fokozatosan enyhült a rossz érzés, a férjemnek is dolgoznia kellett, így úgy tűnt rendbe jöttem. Aztán mostanában vasárnaponként (nem tudom miért) újra előjött, és akkor úgy érzem, vége a világnak. Ez már tart egy hete, és rettenetesen szenvedek. Nincs életkedvem, nem bírok ránézni dolgokra, kilátástalannak tűnik minden, semmire nem vágyom, többször elönt a forróság és akkor jön a még erősebb lehangoltság. SZÖRNYŰ ÉRZÉS. Aki nem volt benne, fel sem tudja fogni. Nekem is mondják „talán jó dolgában veszett meg”. Nincs semmi önbizalmam, nem hiszek abban, hogy egyedül meg tudok gyógyulni, pedig tudom, hogy csak akkor sikerül, ha nagyon, de nagyon akarom. Gyengének érzem magam. A kislányommal sem nagyon tudok foglalkozni, de nélküle sem bírom sokáig, tehát az sem jó, ha valaki más vigyáz rá. Semmi nem vidít fel, sem egy kirándulás, sem tv-adás (amit eddig imádtam), sem pénz, sem egy jó munka lehetősége, SEMMI. Ma megyek egy pszichológushoz, aki azt mondta talán segíthet. Én úgy gondolom, ez olyan hosszas dolog, félek, hogy soha nem gyógyulok meg, vagy mindig vissza fog térni. Úgy érzem, nincs erőm ahhoz, hogy a múltat kitisztázzam, hogy talán valami gyermekkori trauma is lehet a háttérben. Olyan reménytelen vagyok. Pszichiáterhez is elmennék, de sajnos nálunk, ahol lakunk, nincs nagyon jó hírük, gyógyszereznek/kísérleteznek, 10 perc a vizsgálat (az alatt semmi sem tud kiderülni szerintem). Ha bármilyen tanácsot tud adni dr. Úr, nagyon megköszönném. Csak gyógyulnék meg végre, és tudnék teljes életet élni. Állandóan a betegségemre gondolok, és ebből még egy percre sem tudok kiszállni. Így nem lehet élni. Ezt nem lehet kibírni.

WEBBeteg Szakértő válasza depresszió témában

Megértem Önt, emberekkel dolgozni nem könnyű, és feltételezem, napi szinten rengeteg konfliktust kell kezelnie, rengeteg dologhoz kell jó arcot vágni. Mindehhez egy pesszimizmusra hajló alapszemélyiség nem a legoptimálisabb, feltételezem, hogy már hosszabb ideje gyűlik Önben a méreg, és most csak ez robbant ki valamin., Amiket leír, csak tünetek, az okokhoz ezek mögé kell tudnia nézni! Jó lenne tudni, mi volt a konkrét ok, amin a tünetek hirtelen megjelentek, de nagyjából egyetértek a háziorvos kollégával, valóban stressz és kimerültség lehet a panaszai mozgatója. Ennek azonban nem a nyugtató a gyógyszere, de még csak nem is a pszichológus, hanem néhány hét pihenés, szabadság kivétele vagy táppénz. Ha szabadságra mennek, és anyagilag is megengedhetik, valami távoli helyre menjenek, hogy teljesen maga mögött tudja hagyni egy időre a munkahelyi gondokat, és tudjon feltöltődni. A felírt nyugtatóval, bár konkrét gyógyszernevet és dózist nem ír, legyen óvatos, problémát ez nem old meg, csak elodáz, viszont hozzá lehet szokni, mint kényelmes megoldáshoz. Ne ezt az utat járja! A pszichiáter "gyógyszerezik/kísérletezik"?, Dehogyis! A pszichés bajok nem mutathatók ki röntgennel, CT-vel, nem számszerűsítik vérvétel laborértékei, így nehezebb megtalálni a tökéletes kombinációt., De ez nem kísérletezés, hanem orvos-beteg kapcsolat, kiútkeresés egy jó cél érdekében. Fontos a szóhasználat és a pozitív hozzáállás. Egyébként a családorvosa is felírt egy nyugtatót Önnek. Ő nem kísérletezik? Ha vérnyomáscsökkentőt ír fel valakinek, akkor nem kísérletezik? Előre nem látja, hogy biztosan be fog-e válni. "10 perc a vizsgálat" A családorvosa pl. hány percet szánt Önre, amikor a gyógyszert felírta? Vagy, mennyit tudna Önre szánni egy nem magánrendelési nőgyógyász? A 10 perc tényleg nem sok., De ez nem az orvos hibája, hanem annak az eredménye, hogy nagyon sok a beteg, és a pszichiátria hiányszakma, részeként az állami egészségügy általános krízishelyzetének. Budapesten bezárták az OPNI-t, mindenhol elvonások mennek, a helyzet csak romlik. Az állami kórház, klinika orvosa pedig kényszerűen választhat: vagy mindenkinek segít egy kicsit, vagy 4-5 beteget meghallgat hosszasan, ám ekkor a többi 30-40 beteg a váróban kvázi meg fogja lincselni, ha több óra várakozás után vizsgálat nélkül akarnák őket hazaküldeni. Sajnos sok a beteg és egyre több. Viszont vannak magánrendelések, ahol ugyan szabott díjszabásért, de 45-60 percet lehet 1-1 páciensre fordítani, naptári előjegyzés alapján szinte várakozás nélkül. A pszichiáter sok esetben pszichológus is, ha elvégez pszichoterápiás képzést, viszont a pszichoterápia időigényes dolog, ez eredményesen csak magánrendeléseken zajlik. Panaszait ne hanyagolja el, amiket tapasztal, azok figyelmeztető jelek, hogy a tartós stressz kezd szervi következményekké alakulni (gyomorideget ír), illetve a kimerültség nyilvánvaló jelei mellett egyre több, depresszióra utaló jegy is van a közölt információkban. Ezt megerősítendő szakorvosi kivizsgálás javasolt. A pszichológus, pszichoterápia hasznos segítség a stressz kezelésére, lehet tanulni különféle stresszkezelő technikákat, autogen treninget is, de végső soron visszakanyarodva első gondolataimhoz: a kimerültség igazai és egyetlen gyógyszere a pihenés... Jó egészséget kívánva: Dr. Dinya Zoltán pszichiáter

Itt kérdezhet