Felfogásbeli vagy kapcsolati probléma?
Tisztelt Doktornő/Doktorúr! Azért írok, mert vagy a felfogásommal van baj, vagy pedig a kapcsolatommal (én a 2-at érzem, hogy nem elég támogató a párom). Nem éppen szerető szülői fészekben nőttem fel, egy alkoholista apa, és az ebben lassan tönkremenő anya - aki sokat dolgozott, húgommal és velem alig foglalkozott. Én mindig is jó tanuló voltam, mert nem akartam/akarok arra az útra térni, olyan életet, mint a szüleim. A húgom viszont gyenge akarattal rendelkezik, 21 évesen - bár érettségivel - még mindig nincs munkája, a továbbtanulásos dolgokat mind abbahagyta, egyik gyermekházból, hitgyülekezetből, pszichológiai kezelésből a másikba csöppen - most éppen egy pszichiátriai osztályon van; miután nyugtatót akart felíratni, és az ottaniak úgy ítélték meg, hogy nem bír az életére vigyázni, beszállíttatták. Azóta majd minden nap kitalál valamit, hogy ő most moziba akar jönni, de úgy, hogy még visszaérjen időben a kórházba, ma meg pénzt akart kérni, ételre - bár kap. Közben azt érzem, hogy bár sikeresen levizsgáztam minden tárgyamból a főiskolán, és két szakmai gyakorlatos helyet is szereztem, itthon, egy fárasztó (lelkileg - új munkahely, új életszakasz, a húgom zaklatása, és aggódás érte, hogy mit fog csinálni) nap után még a párom mellé való bújás sem fog lenyugtatni, és nem teszi jobbá a napot, mert kb. fél óra itthonlét után már megy is el focizni. Ő persze nem érti, hogy most mi bajom, örüljek neki, hogy adott puszit, és mondogatja nekem, hogy miért nincs barátnőm, akivel elmennék én is kikapcsolódni., Amikor szoktam én is eljárni, de nem heti rendszerességgel, mint ő, mert én jobban szeretek itthon pihenni, és a barátnőkkel csak valami esemény (egy-egy mozifilm, fesztiválok, szülinapok, esküvők) alkalmával járok el. Ő azt hiszi, hogy irigylem tőle ezeket az estéket, mikor én csak szeretnék több időt együtt tölteni - mert hajnalban elmegy dolgozni, és csak 6-7 körül érkezik haza, hétfőtől péntekig, és akkor heti minimum 2-szer eljár mostanában. Ön, hogy látja?
Kovács Piroska válasza párkapcsolat témában
Kedvesem, Úgy gondolom, hogy párjának igaza van. Attól, hogy szeretünk valakit, együtt élünk vele, még jogosan tartunk igényt "magánéletre", azaz külön programokra, baráti összejövetelekre. S minél fiatalabb valaki, ez a "régi világához" való tartozás annál fontosabb még a számára! Sokkal egészségesebb lenne, ha Önnek is lenne ilyen csoportja és egyben támasza!, De van úgy, hogy valaki nem annyira társasági lény, sőt esetleg kifejezetten fárasztja, hiszen a munka miatt egyébként is vannak, akik sok emberrel találkoznak, azoknak kifejezetten üdítő a csönd és az egyedüllét. Ezt azonban ne várja el párjától, hiszen a hét legalább 2-3 napján 6-7 órától otthon van + a hétvégéken! Ez egyáltalán nem kevés idő. A probléma szerintem abból adódik, hogy olyanokat vár a párjától, ami nem az ő feladata lenne., Mint ahogyan Ön sem a húga anyja! A szülői feladatokat ne vegye magára! Nem azt mondom, hogy ne törődjön a húgával, hanem, hogy ne vegyen a nyakába nagyobb felelősséget, mint amennyi Önre tartozik! Érdemes lenne talán, ha családterápiával foglalkozó szakemberhez fordulna az egész család: szülei és Ön a Húgával. Ugyanis itt van nagy gubanc a rendszerben. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy érdemes lenne Önnek is segítséget kérnie szakembertől. Ez egyrészt a húga kezelőorvosa, akivel tisztázhatja azt, hogy Önnek milyen szerepet szán a terápiában. Másrészt pedig Önnek is találnia kellene valakit, akivel konzultációs jelleggel együtt tud gondolkozni, hogy ne veszítse el az arányokat, ami a lelki egyensúlyának az alapja is egyben! Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
