Szifilis és pszichés betegség
Igen Tisztelt Doktor Nő/Úr!
A lent felvázolt kérdés viszonylag szokatlan lehet, mert utólagos leírása egy esetnek.
Véletlenül került a kezembe egy a szifilisz tüneteit taglaló anyag, amiből évek óta tartó gyanúm igazolódni látszott.
Sok családot nyomorítanak meg a tabuk és titkok, a mienk sem kivétel.
Jóval házasságkötésem után, derült ki, hogy férjem szülei fiatalon súlyos szifiliszben szenvedtek, amit gyógykezeltek. Ez akkor kicsit megdöbbentett, de a szerelem sok mindent megszépít és amúgy sem tisztem ítélkezni senki felett.
Mígnem sok évre rá a férjem súlyos beteg lett, az orvosok által is csak elismerten találgatott diagnózissal, okokkal. Hosszú évekig élet halál harcot vívtam érte körömszakadtáig.
Sokat segített volna, ha van egy segítség aki, támogat abban, hogy a szifilisz lehetőségét is vessük fel az orvosoknak. Sajnos egy nagynevű közismert család ezt nem engedhette meg magának és a férjem maga sem volt hajlandó erről beszélni sem. Így az orvosok csak külön-külön láthatták a tüneteket, ami nyílván nem sokat segített abban, hogy kicsit komplexebben lássák, feltételezzék az esetet.
Most leírnám a konkrétumokat, talán együtt többre megyünk és tanulság lehet ez másoknak.
Az első tünet férjemen 1994-95 ben (nem tudom pontosan a dátumot) jelentkezett, ami egyértelműen beazonosítható volt a betegségről ismert fotók alapján:
a hímvesszőn lévő csúnya, de fájdalmatlan fekély, amely lassan magától is elmúlt. Orvoshoz semmi esetre sem volt hajlandó fordulni, mert szégyellte, de még azt is elutasította, hogy édesapjától tanácsot kérjen, mert nem volt ilyen a viszony. Ez idő tájt nagyon sokat voltak ketten (apa és fia), mert céges kiküldetések miatt, néha hetekig közös apartmanban, szobában, közös fürdőt használtak. Ettől függetlenül tudom, mástól is elkaphatta.
Ezekben a hetekben nem volt közöttünk szexuális kapcsolat, féltett és ehhez ragaszkodott. Később is gyakorlatilag 1 évig csak óvszerrel. Magamon semmilyen tünetet nem észleltem. Végül 1995 második felében gyermeket szerettünk volna, aki rendben meg is fogant és 96 januárjában egészségesen megszületett. Mivel veszélyeztetett terhes voltam mindhárom gyermekemmel az állandó spontán vetélési tünetek miatt, fokozottan vizsgáltak. Később, sok év múlva, mikor a szifilisz gyanúja felmerült bennem ere visszagondolva teljesen megnyugodtam, hogy a tesztek során bizonyára kiderült volna, ha a betegség megfertőzött volna.
96-97 évekre tehető az az időszak, amikor a férjemnek molyrágásszerűen foltosodni kezdett a haja. Ez idővel annyira súlyosbodott, hogy az addig megszokott
Ezt az időszakot sok év tünetmentesség követte, vagyis makkegészséges volt és nagy teherbírással rendelkezett. A molyszerű foltok elmúltak, csak a kezén szájában lévő fekélyek tértek olykor vissza, de a munkája és fogászati problémái erre is magyarázatot adtak.
2001-02 telén váratlanul súlyos állapotba került, téveszmék, súlyos depresszió és teljes személyiség változás lett rajta úrrá. Ettől kezdve az életünk pokollá változott, nap, mint nap az életéért küzdöttünk, hol azért mert az öngyilkosságtól féltettük, hol azért mert nem evett, hol azért mért érthetetlenül agresszívvá vált. Nem akarom az egész kálváriát elmesélni, legyen annyi elég, hogy Győr- Nagykáló- Budapest- Békéscsaba pszichiátriáin sem tudtak hathatós segítséget adni, végül prof. Gerevich Józsefnél némi javulást sikerült átmenetileg elérni.
2003 őszén 40-41 több fokos több napig tartó lázzal súlyos tüdőgyulladást diagnosztizáltak (nagy folttal a tüdőröntgenen) és az intenzív antibiotikum kezelés után nem csak fizikailag, de pszichésen is javulni kezdett. Lassan, de folyamatosan visszavonultak a mentális bajok, de ezt kizárólag az orvos váltásnak tulajdonítottuk, amit ma sem zárhatunk ki.
Aztán minden kezdődött elölről azzal a különbséggel, hogy az ágyékában és hónaljban furcsa nyirokcsomó megnagyobbodások jöttek, maradtak, mentek és újra. A hónaljban végül megduzzadt gennyes és váladékozó is volt. Ezekkel sebészhez is fordultunk, aki semmi rendelleneset nem talált így haza küldte. Ezen azóta is értetlenkedem, de egy élni nem akaró embert nehéz újra orvoshoz vinni, ha már egyszer elutasították. Nem soká a térd alatti lábszárcsonton és a kézfején málnánál nagyobb nagyságú dudor keletkezett, ami eleinte olykor visszahúzódott végül megmaradt. Ezekről a férjem mind azt hitte, hogy rákos daganatok, és ez még súlyosbította a pszichés állapotát. Romlott a vizelettartása, egy esetben a labor nagyon rossz májfunkciókat mutatott.
A szifilisz gondolatát próbáltam a szüleivel egyetlen egyszer, mikor már nagyon rossz állapotban volt, megbeszélni, de teljes elzárkózás lett a vége.
Annyit sikerült kiderítenem, hogy a férjem 3 éves volt (ez kb. 1975), mikor mindkét szülő nagyon súlyos állapotba került és többhónapos kórházi kezelésen vettek részt.
Arról sosem nyilatkoztak, hogy a férjemet gyermekként megvizsgáltatták-e és annak mi lett az eredménye.
A leírtak alapján két dologra szeretnék választ kapni: a tünetek alapján lehetséges e, hogy a férjem gyermekkorában vagy később szifiliszes volt és veszélyt jelt-e ez rám és három gyermekemre?
Sajnos az ő kivizsgálása már nem lehetséges, mert 2007-ben 35 évesen öngyilkos lett.
Nem bűnbakot keresek, csak azt szeretném, hogy az igazságnak legalább a lehetőségét kapjuk meg és tanulság legyen a hasonló eset mindenkinek, hogy tabuk nélkül több esély van mindenre.
Véleményüket előre is köszönöm!
T.
WEBBeteg szakértő válasza szifilisz témában
A nemi szerven lévő nem fájdalmas seb syphylis I. stádiumában szokott előfordulni, tehát ha a férje syphylises is volt, akkor sem gyermekkori fertőzésről van szó. A személyiségváltozást okozhatta a sy. későbbi stádiuma, de lehet oka agytumor, vagy egyéb pszichiátriai, neurológiai ok is. Amennyiben a férje syphylises volt, akkor ön és a gyermekei is megfertőződhettek. Önmaguk megnyugtatására érdemes lenne önöktől vért venni sy. szerológiára.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
