Mit tehetnénk?

Tisztelt DoktorNő/DoktorÚr! Édesanyám 73 éves, ma pszichiátriai zárt osztályon fekszik. Betegsége azzal kezdődött, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt kezdett arról panaszkodni, hogy nem tud enni, pontosabban arról, hogy nem képes lenyelni az ételt. Ekkor még stabil állapotban volt. Fokozatosan egyre kevesebbet evett és ezzel párhuzamosan egyre többet aludt, levert lett („úgysem tudnak velem mit kezdeni az orvosok”) és többször is előfordult, hogy hosszabb időszakok, akár napok is kiestek az emlékezetéből;, de erre következtek tiszta időszakok, amikor például elnézést kért, hogy nem jött át hozzánk, holott megígérte, de elaludt. Egy 2001-ben bekövetkezett stroke után neurológiai kontroll alatt áll: félévente kapott értágító infúziós kezelést (két hetes), amitől egy félévig mindig jobban volt. Az utolsó kezelés (2013.10.) elmaradt, utoljára áprilisban volt. Láthatóan romlott is az állapota. Ennek ellenére a neurológián pozitív ambuláns lappal küldték haza 2013 augusztusban; ekkor még saját lábán ment orvoshoz. Állapotának gyors és látványos romlása (lesoványosodása) és egyre zavartabb állapota miatt, 2013., december 17.én neurológushoz vittük. Ekkor viszonylag jó szellemi állapotban volt, alapvető kérdésekre (milyen évet írunk? stb.- ezeket a neurológus tette fel) tudott válaszolni, az ambuláns vizsgálat (reflex stb.) alapján állapotát kielégítőnek találta a neurológus, őt az aggasztotta, hogy szerinte utolsó találkozásuk óta túl sokat fogyott, vagyis 2013. augusztusa óta. Többször felhívtuk a figyelmét a vizsgálat alatt, hogy aggasztó tudatvesztéses időszakai is vannak (plusz sokszor félrebeszél, és saját bevallása szerint esténként hallucinál: például a már 15 éve halott férjével beszél), ennek ellenére belgyógyászati kivizsgálást javasolt. Végül belgyógyászatra került, ahol másfél hét bennfekvés alatt nyomasztóan leromlott az állapota. Semmilyen szervi elváltozást nem találtak nála, kivéve egy koponyaCT eredményt, mely egy centiméterekben kifejezhető foltot mutatott az agyán, s melyet a belgyógyász orvos szerint vélhetőleg röviddel azelőtt bekövetkezett stroke okozhatott. Ő küldte át a pszichiátriára, mert véleménye szerint agresszívvá vált (kizárólag éjszaka: azt mondták bolyongott, azt hitte a saját lakásában van és így mások holmijában turkált és amikor rászóltak erőszakos lett) ; napközben pedig többször is összepakolt és elindult haza, akár azzal az elképzeléssel, hogy a 15 éve halott férje viszi haza. A kezelőorvos úgy érezte ez nem belgyógyászati probléma, így mentővel átvitette pszichiátriára. Itt napról napra rosszabb állapotba került, már egyáltalán semmit nem evett és körülbelül három napja az ágyból sem kel ki és gyakorlatilag kivehetetlenül motyog, bár minket érezhetően felismer. Állítólag pszichiátriai gyógyszereket, kis dózisban kapott, de mivel teljesen „bealudt” ezt a kezelést megszüntették. Most készülnek visszaküldeni belgyógyászatra, mert nem eszik nem iszik és most jelen pillanatban nem pszichiátriai kezelést igényel: ezért a kórház egy belgyógyász szakorvosa megvizsgálta és kielégítőnek (!) találta az állapotát, a pszichiáter szerint nevét és születési évét megmondta, ami azért tűnik számunkra kétségesnek, mert mi még a szavát sem értjük meg. Kétségbe vagyunk esve, hogy nem csinálnak vele semmit, csak egyik osztályról küldik a másikba és egyenlőre még neurológus sem látta, aki megállapíthatta volna, hogy a folt az agyán valóban stroke következménye-e vagy sem; ezt a belgyógyászaton is csak ígérték, végül nem került rá sor. Kérem segítsen mit lehet ilyen esetben tenni, van-e valamilyen magán megoldás (magán-pszichiátria, vagy bármi ahol lelkiismeretesebben foglalkoznának vele), mert jelen pillanatban nem azt látjuk, hogy segíteni akarnának rajta. Mióta kórházba került napról napra romlik az állapota. Segítségét előre is köszönjük, tisztelettel

Dr. Veress Dóra válasza kórházi kezelés témában

Kedves Kérdező! Ez egy meglehetősen komplex probléma, amit látatlanban nagyon nehéz megválaszolni. A kiindulási probléma, hogy az ön édesanyjának már volt stroke-ja, ami felveti annak a lehetőségét, hogy a jelenlegi előtt is voltak kisebb agyi infarktusai, amiről nem tudott. Ezek a kisebb vérzések vagy lágyulások okozhattak nyelészavart vagy hangulati/tudati hanyatlást. előfordulhat, hogy, depressziós lett az édesanyja és azért nem evett. Ezt már utólag nehéz megmondani. A legutóbbi (vélhetően) stroke csak rontott az állapotán. A jelenlegi probléma az, hogy ugyan ideggyógyászati eredetű a probléma, de az édesanyja tünetein nem fognak tudni sokat segíteni a Neurológián. Az édesanyjának pszichiátriai panaszai (zavartság, szűkülő tudat, stb) vannak, de a Pszichiátria nincs felkészülve a fizikai állapotromlás elltására (mesterséges táplálás, folyadékpótlás, stb). Valószínűleg ez okozza a problémát az egyes szakmák képviselői között. Az én véleményem szerint jelen pillanatban az édesanyja ellátását Belgyógyászati Osztályon kellene megoldani, és ha sikerül olyan állapotba hozni, hogy kezelhetővé válnak a pszichés panaszai, akkor kellene az Elmegyógyászatra vinni. Javaslom, hogy szorgalmazzanak egy neurológiai konzíliumot a jelenlegi kezelőhelyen, hogy lássák, hogy a nyelés- és tudatzavart okozhatja-e a stroke, ill., hogy kiderüljön, hogy lehet-e tenni valamit az állapotjavulás érdekében.

Itt kérdezhet