Gyógyszer függés probléma

Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita! Házasságban élek, és van egy kisfiunk is. Van házunk, állásunk. Mondhatni jól élünk. Vagyis jól élnénk. 4 éve a feleségem kitalálta, hogy Ő pánikbeteg. (Ő 33 éves) Azért mondom, hogy kitalálta, mert az elején talált magának egy olyan orvost, aki, amikor felénk járt bejött hozzá., Amikor kérte tőle, hogy írjon fel neki gyógyszert, azt mondta, hogy szó sem lehet róla, mert szerinte nincs semmi baja., De ha gondolja, menjen el hozzá és egy nagyobb vizsgálat után kezeli, ha szükséges. Ezzel a mondattal vége szakadt a kapcsolatnak a feleségem részéről. Az orvos egy kórházban dolgozó, elismert szakember. Visszatérve, a "pánikbetegsége" miatt 1 évet nem járt dolgozni. Orvosnál nem volt, csak az asszisztenssel egyeztetett, akitől rendszeresen kapta a Xanax recepteket, meg 1 évig a táppénzes papírt, addig, amíg a nemtetszésemet jeleztem a főorvosnak. Utána máshonnan szerezte be a gyógyszert (barátnők, idősebb emberek). Ezt mindig csak utólag tudtam meg., Amikor elvágtam az egyik beszerzési forrást, talált magának egy másikat. És ez így megy a mai napig is, habár már egy kicsit feladtam a macska-egér játékot. Kb. 2 éve megesküdött, hogy már nem szedi a gyógyszert. Nem vagyok büszke rá, de néha belenéztem a táskájába, és mindig találtam ott egy levél Xanaxot, mindig változó tartalommal. Beszélni nem igazán lehet vele, mert, mintha nem is hallaná meg, amit mondok. Egyedül az édesanyja tud rá hatni. Ezt ki is használja. A feleségemmel felvetetett kb. 10MFt-ot a tudtom nélkül több kissebb hitel formájában. A felvétel óta nem fizetik egyiket sem. Az anyósom 2 éve kiment külföldre dolgozni a lányát meg itt hagyta a hitelekkel (az anyósom a saját több, mint 10 MFt-os hitelét is a lányára hagyta. Vagyis a rendezését, mert elvileg külföldről csurgat egy kis pénzt, ami nem elég semmire). Ráadásul nem túlzok, kb. 10-15 percenként kintről felhívja a lányát csak azért, hogy, hogy van és hogy mit csinál. Ez már nálam túlmutat a normális gondolkozáson, meg a normális családi életen. Már ott tart a dolog, hogy lassan elveszítjük a házunkat és a házasságunknak és vége. A feleségem még most sem fog fel, vagy nem akar felfogni ebből semmit, olyannyira, hogy a házunkból a feleségem a részét (amin csak adósság van) rá akarja íratni a kisfiunkra válás esetén. Ezt Ő úgy kommentálja az ismerőseinek, hogy ezzel milyen nagyvonalú dolgot tesz. Ezt és még sok mást is el is hiszik, mert a történeteknek csak azt az oldalát mondja el, ami rá nézve pozitív benyomással bír. A településről, ahol élünk tudtommal 4 éve nem mozdult ki. Még akkor sem hajlandó erőt venni magán, ha a fink kéri. Már neki is nagyon hiányzik, hogy az anyja is ott legyen, amikor strandra, vagy bevásárolni, vagy szórakozni megyünk. Az elején az interneten kerestem neki egy orvost, ahová elkísértem volna. Először benne volt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Most is folyamatosan megígéri a fiunknak, hogy a hétvégén elmegyünk valahová, de, amire oda kerül a sor, lefújja. Így ketten megyünk, hogy legalább ne csalódjon olyan nagyot. És ez így megy a mai napig. Doktornő, nem tudom, hogy mit csináljak, hogy ismét olyan legyen az életünk, mint az első 6 évben volt. Vagyis jó, élhető, családcentrikus. Nem tudom elvinni orvoshoz, mert ő sem akarja. Nem tudom elvenni tőle a gyógyszert, mert mindig szerez máshonnan. Nem tudom megértettni vele, hogy a saját gyereke fontosabb kell legyen, mint az ismerősök gyerekei. Nem tudom vele megértettni, hogy neki már 10 éve van egy saját családja. Doktornő szerint mit tehetek? Még mindig reménykedek benne, ha sikerülne valahogy visszahozni a régi feleségemet, talán megoldódna sok minden. Ha már válásra kerül a sor, szeretném, hogy legalább felfogja ennek a súlyát. Ha a gyerekünk nála kerül elhelyezésre, szeretném tudni, hogy jó helyen lesz a fiunk. Ui.: 3 éve figyeltem fel rá, hogy esténként a pincébe lemegy a feleségem. Nem foglalkoztam vele, gondoltam, hogy cigizni megy (a fiam előtt ugyanis titkolta a dohányzást). A mai napon a pincét takarítottam és nagy megdöbbenésemre 8-10 üres 2 dl-es alkoholos üveget találtam egy helyen eldugva. Beleszagolva, még éreztem az alkoholt. 2012-es dátum volt az üvegek nyakára bélyegezve. Csak ketten tudunk a pincébe lemenni és senki nem iszik nálunk. Legalábbis ezt hittem eddig.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza gyógyszerfüggőség témában

Tisztelt Kérdező, Nagyon nehéz feladat, ha az ember a családtagját, környezetében élőt szeretné változásra bírni. Mert a lehetőségei korlátozottak. Bármennyire szeretné, mégsem képes a felesége helyett lépni, őt rábírni a változtatásra. Meg lehet próbálni bevonni egy családtagot, közeli hozzátartozót, akire jobban hallgat a felesége, és esetleg rá tudja venni a változtatásra. Meg lehet próbálkozni párterápiával, ha erre mindketten hajlandóak. Kényszeríteni nem lehet semmire. Benne kell megszületnie az elhatározásnak. Ön csak abban dönthet, hogy milyen lépéseket tesz, meddig hajlandó, és képes ezt a helyzetet elfogadni. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni