Kényszeresség

14 éves fiam szorong az iskolától, jó tanuló, de minden idejét a tanulással tölti. Egyre fokozódó kényszeres tünetei vannak: újra és újra megnézi, nem felejtett-e el valami leckét, a kezét indokolatlanul gyakran mossa, és nem törli meg, mert "piszkos" a törölköző. Az indulatait nehezen mutatja ki, ugyanakkor néha elmondja, hogy "szörnyű" gondolatai vannak. Egyre magányosabb, ami nem tudom, mennyire függ tőle, mert elég rossz az osztályközösségük, a többi szülő is azt mondja, hogy egyedül van a gyereke. Időnként -elsősorban szóbeli-bántalmazások érik társai részéről. Az apja, akitől agresszív és félelemkeltő magatartása miatt váltam el, és akivel szigorú kapcsolattartási rend szerint gyakran együtt van, komoly lelki nyomás alatt tartja. Ezek a tünetek fokozatosan alakultak ki, és egyre erősödnek, ezért elvittem a nevelési tanácsadóba, ahol a kényszerességről szóló teszt 100-ból 75 pontot mutatott. a szorongásról szóló is magasat. Azt mondták, hogy kérjek időpontot a pszichiátriára A kérdésem az, hogy ha bekerülünk az egészségügyi "rendszerbe", amit nehéz lesz a környezetünkben titokban tartani, elkerülhető-e, hogy a fiamra kerüljön a "pszichiátriai beteg"-bélyeg, lesz-e lehetőségem beleszólni például az esetleges gyógyszeres terápiába, illetve nem kerülhet-e vakvágányra a fiam ügye azzal, hogy betegségtudata lesz, holott ki tudja, hogy ezek a tünetek örökletes dolgokra utalnak-e, vagy egy többirányú prés (elvált szülők, hatalmas iskolai stressz, rossz osztályközösség, teljesíthetetlen apai elvárások) hatására alakultak ki? Nem kellene-e inkább valami alternatív terápia után néznem, pl. lovasterápia, jóga, vagy ilyesmi? A válaszát előre is köszönöm.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szorongás témában

Tisztelt Kérdező, Mindenképp javasolnám, hogy keressen valamilyen terápiás lehetőséget. Ez lehet az állami rendszeren belül, vagy magánrendelés keretében dolgozó gyermekpszichiáter kolléga., De az alternatív lehetőségek is hasznosak lehetnek. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni