Mit tegyek?

Tisztelt Doktornő/Úr!

Van egy 7 és fél éves kislányunk, vele van némi probléma. Ez év tavaszán várandós lettem, aminek Ritus nagyon örült, már évek óta nyaggatott bennünket a kistestvér miatt. Sajnos a 18. héten kiderült, hogy a picinknek AVSD-je van, ami nagyon összetett szívfejlődési rendellenesség, így a terhességmegszakítás mellett döntöttünk a férjemmel. Ritával mindent megbeszéltünk, tudta, hogy mi és miért történik. Míg a kórházban voltam magas láza lett, pedig több, mint egy fél éve nem volt beteg, két hét múlva újra beteg lett. Miután hazamentem a kórházból szinte nem is kérdezett semmit, holott állandóan beszél és bármit meg mer kérdezni tőlünk. Viszont elkezdte rágni a körmét és gyakran fáj a feje. Ha megkérdeztem, hogy mit gondol erről, azt mondta, hogy sajnálja, de többet nem beszélt róla, meg egyszer sírt, hogy az ő anyukája most már mindig szomorú lesz és sírni fog, ettől kezdve próbáltam előtte tartani magam, persze nem mindig sikerült. Úgy gondoltam, hogy azért nem beszél róla, hogy ne sírjak. Most vasárnap volt egy hónapja, hogy meghalt a piciny magzatunk, így reggel gyertyát gyújtottunk a férjemmel és sírtunk. Ő meg elkezdett elég bután bohóckodni nekünk, gondolom, azért, hogy nevessük el magunkat és ne sírjunk.
Aznap este lefekvéskor megkérdezte, hogy miért gyújtottuk meg a gyertyát, ha csak sírunk miatta. Elmagyaráztuk neki, hogy így emlékezünk meg a picinkről, mert őt is nagyon szerettük és nem akarjuk elfeledni. Ekkor elkezdett sírni, hogy nagyon hiányzik neki a tesója és rossz látnia, hogy az osztálytársa anyukájának már milyen nagy a pocakja. Megbeszéltük, hogy ezen már változtatni nem tudunk el kell fogadnunk mindegyikőnknek. Akkor zokogva azt mondta, hogy ő tehet róla mert ő erőszakoskodott, hogy legyen tesója és ő beszélt rá engemet. Elmagyaráztam, hogy senki sem tehet róla, főleg ő nem, és mondtam neki, hogy képzelje, hogy ott van vele a tesója, aki angyalka lett és mindig vigyázz rá. Másnap ment olvasóversenyre és azt mondta, hogy a tesójáért fog versenyezni, és hogy jólesett kiönteni a szívét. Megbeszéltük, hogy bármikor beszéljünk erről ha akarja és az sem baj ha sírunk. Azt hittem ezzel minden rendben is van.
Másnap este ugyancsak lefekvéskor megint elkezdett zokogni, hogy ő a hibás, ő beszélt rá és biztos azért lett beteg a tesója, mert engemet idegesített és trehány volt. Kb. félórán keresztül magyaráztam neki, hogy ez butaság, de ő sírva, a fejét kicsit ütögetve csak azt mondta, hogy ő tehet róla és hogy állandóan azt hallja a fejében, hogy ő a hibás és hogy gyerekgyilkos. Nem tudom mit tegyek elég-e ha én beszélek vele vagy szakemberhez kell fordulnunk. Nagyon aggódom érte, nem szeretném ha ez valamilyen helyrehozhatatlan sérülést okozna a kis lelkében. Ő csak kistestvért szeretett volna, semmi mást. Amúgy az iskolában nincs vele semmi gond, jól tanul és jól viselkedik.

Válaszát előre is köszönöm:

Tisztelettel: B. Zsoltné, Debrecenből

Dr. Csuth Ágnes válasza gyermekkor témában

Tisztelt Kérdező! A kislány reakciója teljesen természetes és normális. A továbbiakban is mindent meg kell vele beszélni és ne hagyják, hogy a fantáziája alapján találjon ki történéseket. Gyakran rajzoljanak együtt és így meg fog mutatkozni, mit is gondol valójában. Amíg a tanulmányokban és az élet más területén nem mutatkozik probléma nem feltétlenül kell szakemberhez fordulni. A bizalom és a folyamatos berszélgetés a legfontosabb, idővel természetesen együtt fel fogják tudni dolgozni a történteket.Üdvözlettel.

Itt kérdezhet