Alkoholbeteg-e már a fiam?
Tisztelt Doktornő/Úr!
53 éves édesanya vagyok, aki végtelenül el van keseredve.
A fiam 29 éves, értelmes, okos, kiváló munkaerő, a munkahelye által már volt Japánban, Indiában, nagyon meg vannak vele elégedve. Sajnos a párkapcsolat terén nincs "szerencséje". Voltak már barátnői - ezek tartós kapcsolatok voltak -, de kb. 3 éve egyedül van. Azóta egyre többet iszik, először 5-6 doboz sört ivott és azt is csak a hétvégén, majd ez a, mennyiség fokozaton növekedett 10-12 üveg sörre. Próbáltam vele beszélni, de a válasza az volt, hogy ő szeret inni, viszont megígérte, hogy a kedvemért csökkenteni fogja a, mennyiséget. Sajnos nem ez történt, most már a sör mellett töményt is iszik. Én nem lakom vele, ő és a lányom laknak a családi házban, én az élettársammal élek. Minden hétvégén hazamegyünk, és azt látom, hogy az én jóképű, értelmes fiam egyre rosszabbul néz ki. Az alkohol már kezd meglátszani az arcán, püffedt, ödémás az arca, és jóval többnek néz ki a koránál. Már nem tudok vele erről beszélni, mert bezárja előttem a szobáját és ezzel el is van intézve a dolog az ő részéről.
Amikor dolgozni megy, akkor meg tudja állni, hogy nem iszik, de ezek a hétvégi italozások egyre rosszabbá válnak. Én súlyos depresszióval le vagyok százalékolva, ezért beszéltem a kezelőorvosommal, aki szerint a fiam már most alkoholista, és én is ezt érzem. Nagyon szeretnék segíteni neki, viszont tisztában vagyok vele, hogy csak akkor lehet, ha majd ő is belátja, hogy baj van. Próbálkozott párkereséssel, de ha nagy nehezen rászánja magát a találkozásra, utána már a lány nem akar vele találkozni. Természetesen a randevúra józanul, kocsival megy, így ez a találkozásnál nem, derül ki. Most már azt mondja, hogy végleg feladja a társkeresést. Én úgy gondolom, hogy ez a sok visszautasítás, az önbizalom hiánya vezetett odáig, hogy inni kezdett. Nagyon szeretem őt, egyedül neveltem fel mindkét gyermekemet, mert az "édesapjuk" súlyos alkoholista volt. Most pedig azt látom, hogy a fiam egyre jobban olyan lesz, mint az apja volt.
Kérem szíves válaszát - elnézést kérve a hosszúra sikerült levélért -, hogy én, mint anya, tudok-e segíteni a fiamon?
Várom szíves válaszát, egy nagyon elkeseredett édesanya
Üdvözlettel.
Dr. Plósz János válasza alkoholfogyasztás témában
Kedves Mária! A leírtak alapján úgy tűnik, hogy a fia valójában alkoholbetgségben szenved. Erre a kórképre jellemző, hogy az érintettek nem látják be, nem fogadják el, hogy problémájuk van, alkoholfüggőség alakult ki náluk. Éppen ezért elutasítják a segítséget is, mondván, hogy mivel nem betegek, nincs rá szükségük. Vannak alkalmak, amikor a tényekkel való szembesítés használ. Azaz az elfogyasztott alkohol, mennyisége, az attól való függőség és a testi-lelki következmények felsorolása., De előfordul, hogy semmi haszna. Kérhet segítséget háziorvosuktól, talán orvosi véleményre jobban hallgat a fia. A kezelőorvos a testi elváltozásokat részletezheti. Igazából pszichiátriai-addiktológiai kezelésre lenne szükség. Emellett Ön, mint édesanya a lelki támogatással tud segíteni, hogy a párkeresési csalódások és egyéb negatív események hatását fia ne az alkoholban próbálja oldani, hanem Önnel beszélje meg. Ajánlja fel segítségét az esetleges kezelésben is, kísérje el, ha fia szeretné, biztosítsa megértéséről, szeretetéről. A megoldás, ahogyan írtam, az lenne ha pszichiátriai szakrendelést keresnének fel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
