Szociofóbia

Tisztelt doktornő!
Régóta keresem a problémám nevét és ma találtam meg. Szociofóbiám van. Olvastam róla egy cikket és teljesen egyértelművé vált. Mit csináljak ellene?

Dr. Plósz János válasza fóbia témában

Kedves Levélíró! A szociofóbia (más néven szociális szorongásos zavar) bizonyos szociális, nyilvános helyzetekben fellépő szorongás, feszültség, félelem. Az ember társadalmi lény, és a megfelelő hozzáállás a szociális helyzetekhez életének fontos részét képezi, gondoljunk csak a családdal, az oktatással, a munkával, a pihenéssel, a találkozókkal töltött időnkre. Bár a szociális helyzetekben érzett bizonyos szintű szorongás normálisnak számít, a szociofóbiában szenvedő személy szorongása oly mértékű, hogy lehetőség szerint kerüli az ilyen helyzeteket, vagy gyötrelmesnek érzi azokat. Nincs egyedül! A lakosság 10 – 12 %-a küzd ezzel a jelenséggel, a szociális szorongás azóta létezik, mióta világ a világ. A szociofóbia kezelés hiányában általában nem múlik el, így az adott személy kerülni kényszerül az általa egyébként szívesen végzett tevékenységeket. Első lépésként fontos feltárni, hogy honnan is erednek ezek a félelmek, mikor alakult ki., Amikor már értjük a más emberektől való félelmünk, tartózkodásunk hátterében megbúvó összefüggéseket, akkor tudunk elindulni a fejlődés útján, és keressük a “hogyan tovább? ”-ra a választ, megoldást. A fentiekre tud segítséget nyújtani pszichológus, vagy más, lelki segítségnyújtással foglalkozó szakember. Azt, hogy mit lehet tenni ellene, nagyban attól függ, hogy miért, hogyan alakult ki., De amit addig is tehet: figyelje meg az adott, stresszkeltő helyzetben keletkező gondolatait, érzéseit, akár le is írhatja őket. A fejünkben kavargó gondolatok között domináns szerepet kaphatnak saját tévhiteink, hogy mások lenéznek minket, elítélnek, kinevetnek. A legtöbb esetben az önbizalomhiányból fakadó szégyenérzet produkálja a problémát. Sokszor ezekről az elgondolásainkról bebizonyosodnak, hogy tévesek, talán mások nem is olyan kritikusak velünk szemben, mint ahogyan mi gondoltuk.  Ezért azt javaslom, figyelje meg, mi történik egy ilyen társas helyzetben, mi minden kavarog a fejében, és van-e ezek között olyan, ami talán csak egy régi berögződés, és ma már nem állja meg a helyét!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2010. március 03.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Galambfóbia?
Tisztelt Kazimir Ágnes! Van két 3 éves és 3 hónapos gyermekem, egyik fiú, másik lány, ikrek. Különös dologtól kezdtek félni már egészen kicsi korukban,...
Leponex alvászavarra?
Fél éve kezdtem el alvászavarra gyógyszert szedni. Először a házi orvosom írt fel gyógyszert, ami nem hatott. Aztán egy másikat, ami szintén nem volt jó....
Kényszerbetegség, családi élet, mi a...
Tisztelt Doktornő! 1 éve kezdődött a problémám, (bár előtte is voltak apróbb jelek már), amióta a gyerekek már nem szorulnak segítségre önnállóan öltöznek,...
Antipszichotikum elkerülő...
Üdvözlöm! Több éve fennálló elkerülő személyiségzavarral küszködök, önbizalomhiány, szorongás, félek beszélgetni emberekkel, ami nagyon megkeseríti az...
Kényszergondolatok vásárláskor
Az elmúlt pár évben nem tudom mitől, de furcsa dolgokat csinálok. Nem merek internetről ruhát rendelni mert úgy érzem pszichésen nyugodtan magam, ha boltból...
Paranoid viselkedés belátás nélkül
Tisztelt Doktornő, azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy mit tehetek akkor, ha az élettársamnak (52 éves férfi) hónapok óta üldözési mániája van,...