Szorongás

Tisztelt Doktor!

Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, ha felismertem magamban, h szorongok, félelem érzés uralkodik rajtam sokszor! Állandóan átvitt éretelemben remegek dolgoktól, betegség, vírusok stb! És elég negatív a szemléletem, h lehet ezen változtatni, orvos, szakember segítsége nélkül? Türelmetlen vagyok, kapkodok, sietek, mindent a lehető leggyorsabban, legrövidebb úton szeretnék megcsinálni, és a környezetemtől is ezt várom el.Ön szerint ez micsoda? és a másik problémám, h a család a párom által ahova bele kerültem immáron 4 éve, annyira intenzíven bele akar folyni a mi életünkbe párom 33 éves én 28 külön házban élünk az anyóséktól, de nincs olyan, amiről nem akarnának tudni! Természetesnek veszik, h mindenről beszámoljunk, töviről hegyire. Mindenre azt mondják butaság, felesleges, csak más stílusban. Folyamatosan nyomasztanak minket, gyereknek kezelnek mind kettőnket, pedig már van egy lassan 15 hónapos kisfiúnk. Mikor meglátom anyósomékat, mikor elmennek olyan az agyam, h csak pörög pörög, mintha kiszívnák az energiámat teljesen, és meg érek helyre jönni! Az egész megjelenésével az anyósom és a sógornőm szó szerint blokkol! A párom ezer egyszer megmondta már nekik, h külön család vagyunk, miért nem veszik ezt tudomásul, és ők felnevelték a gyerekeiket haggyák, h mi is úgy neveljük a kisfiúnkat ahoz az nekünk megfelelő, és a mi elméletünk! Arra is már gondoltam inkább kilépek ebből az életből, és elhagyom a páromat is, h megszabaduljak a családjától. A 20 éves sógornőm akinek se gyerekeje, semmi tanul még és hétvégén kocsikázik a mozgássérült barátjához, ő olyan előszeretettel minősít engem és a 33 éves báttyját is csak nem tudom mire fel! Most külföldön dolgozik két hónapja a párom és arra is azt mondják minek ment ki, mert 4 év alatt kellett volna össze szedni a pénzt nekünk, és most itthon lehetne, nem kéne ilyen messze lennie tőlünk. Egyszerűen elegem van belőlük, mióta ebbe a családba vagyok halálfélelmem, minden féle barom gondolataim vannak miután elmennek tőlünk vagy elmegyek én tőlük. Kerülöm a találkozást, nem keresem a társaságukat, de mikor ők keresnek én vagy kitalálok valamit vagy este 6 után jönnek, h ne keljen itt lenniük sokat. Mondjuk mikor átviszem hozzájuk a gyereket unokájukat 3 órát ott vagyok azt jövök is haza valami kitalációval. Segítsen kérem, mi lenne a legjobb a saját egészségem érdekében, h nyugalomban kiegyensúlyozottan fel tudjam nevelni a párommal a kisfiúnkat. Ja és az is az igazság, h egy faluban lakunk velük, sanos.

Tisztelettel várom válaszukat

Dr. Bodnár Edina válasza szorongás témában

Kedves Levélíró! A szorongás, ha olyan erős, hogy megakadályozza mindennapi életvitelét, nem tudja miatta ellátni családját, munkáját, akkor pszichiátriai kezelést igényel. A betegségtől, vírusoktól való félelem lehet fóbia, de lehetséges hypochondria is (ez is betegség). A pontos diagnózishoz részletes kórtörténet és vizsgálat szükséges. A negativizmus, türelmetlenség utalhat, depresszióra is, de az utóbbi lehet személyiségjegy is. Érdemes lenne pszichiátriai szakrendelést felkeresni. A családi problémát tisztázniuk kellene. Mivel Önt ennyire zavarja párja családjának a túlzott jelenléte, ezért pontosan meg kellene húzni a határokat. Ezt először párjával kellene tisztáznia, a megbeszélteket pedig neki kellene közvetítenie családja felé. Amennyiben egyebként jól működik a kapcsolatuk, ne hagyják emiatt megromolni. Érdemes lenne megbeszélni, mikor, mennyi időre találkoznak. Úgy érzem a kialakult helyzet miatt már talán túlzottan is "kihegyezetté" vált a család minden megnyilvánulására. Véleménykülönbség természetesen létezik generációk között, de azon belül is, hiszen nem vagyunk egyformák. Ha valamivel nem ért egyet, nyugodtan mondja meg higgadtan, jelezze, más a véleménye. Mivel Önök külön család, külön döntéseket hoznak (anyagiak és más téren is), ezt párjának kellene közvetítenie, mivel az ő hozzátartozóiról van szó. Tehát először beszéljék meg részletesen párjával, mit és hogyan szeretnének, mik az elvárások. Ezután pedig neki kellene a családdal ismét beszélnie.

Itt kérdezhet