Pszihológia
T. Dr nő/úr A kérdésem az volna, hogy azt vettem észre magamom sokat gondolok a halálra, ezáltal gondolatban eltemetem a szeretteimet˙akaratom ellenére) többféle módon, többször is. Pedig én nem akarom, és mégis sokat motoszkál a fejembe, ami rendkivül zavaró számomra. Nem akarok ilyenekre gondolni, de mégis eszembe jut.nem tudom mit tegyek ellene. Aggódom is 1 kicsit, hogy valami nem stimmel velem.Édesapám 46 évesen halt meg, én akkor 11 éves voltam. Lehet köze ehez? Bár 11 évesen elég könnyen feldolgoztam ezt.köszönöm válaszát.
Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában
Kedves Levélíró! A pontos okát egy mélyebb, személyes beszélgetés folyamán könnyebben meg lehet határozni. 11 évesen még nagyon fiatalok vagyunk, éretlen a személyiségünk, így egy haláleset, különösen az egyik szülőé, általában igen megviseli a fejlődésen lévő, alakuló kisgyermeket. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy Önben ez a gyászfolyamat rendben lezajlott, és talán valóban nincsen kihatása a jelenlegi életére. A halállal kapcsolatos fantáziák sokszor rejtett, ki nem fejezett indulatokat tükrözhetnek., Mennyire tudja kifejezni azt, amikor dühös?, Mennyire tudja képviselni a véleményét, még ha ez nem is egyezik a másikéval? Mi minden az, ami zavarja, és nem ad neki hangot?, Hogyan kezeli a konfliktusait ezekkel a szeretteivel, akiket gondolatban eltemet? Ezekre a kérdésekre keresse meg magában a válaszokat, és ezen az úton tud tovább indulni, hogy akár változtatni is tudjon ezeken a fantáziákon – amennyiben zavaróak. Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
