Papás-mamás

Tisztelt Doktornő! Új felhasználóként szeretném feltenni első kérdésem. El vagyok bizonytalanodva, hogy mi lehet a lányommal. Öt éves és nagyon érdeklik a fiúk, van "barátja" az oviban és azon kaptam, hogy a barátnőm fiára is rámászik rebegteti a pilláit puszilgatja és el van olvadva tőle. Illetve most, derült ki, nem akarták elmondani bár nem értem miért, hogy a nyáron volt az egyik ismerősünknél ahol van egy vele egyidős kislány és kitalálta, hogy vetkőzzenek le meztelenre és játszanak papás-mamást. Persze az anyuka bement és közbelépett a meztelenkedésen kívül nem csináltak semmit. Mivel nem mondták így nem tudtam számon kérni. azt kérdezném, hogy ez természetes vagy túl érdeklődő vagy már beteges? Meddig lehet hagyni?, hogy lépjek fel ezzel szemben. Soha nem bántotta úgy senki hiszen nagyon oda figyeltem az ilyenre már csak a tv-ben hallott sok borzalom miatt is fokozottan. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Emlékszem, hogy az oviban minket is érdekelt már az ilyen sőt sutyiban puszizkodtunk is. Válaszát előre is köszönöm!

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Szülő! A szexuális fejlődés normálisnak tekinthető része, amikor a kicsi gyermekek elkezdik felfedezni saját testüket, és megfigyelik, hogy bizonyos testrészeik ingerlése örömöt vált ki bennük. Ez még korántsem hasonlít a kamaszkorban induló örömérzéseknek, de ettől még élvezeti forrásként jelenik meg. Szinte minden gyermek felfedezi ezt az örömforrást, és időközönként igényt is tart rá. Ki ritkábban, ki gyakrabban, ki nyíltan, ki titkolózva. Az önkielégítést a kamaszkorral kapcsolatos jelenségek közé szokás sorolni, pedig a szexuális késztetés már újszülött korban, mi több, méhen belüli felvételek tanúsága szerint már az anya pocakjában is jelentkezik. A gyermekkori maszturbációra vonatkozó szülői és nagyszülői aggodalmak tehát rendszerint feleslegesek, egy olyan előítélet okozza ezeket, ami szerint a gyerekeknek nincs szexualitása, illetve ha mégis, akkor az kóros, egészségtelen. Ha a felnőttek büntetéssel, fenyegetéssel szorongást kapcsolnak azokhoz az örömökhöz, amiket a genitáliák nyújtanak, ezzel arra kényszerítik a gyereket, hogy bűntudatot érezzenek minden alakommal, amikor ehhez az örömforráshoz folyamodnak, akaratlanul is megalapozhatják a későbbi, életet megkeserítő serdülő és felnőttkori szexuális problémákat. Tehát a gyermekkori maszturbáció nem kóros, hanem a fejlődéssel együtt járó természetes jelenség, a fő szülői feladat ilyenkor, hogy ezt elfogadják! Addig, amíg nem ez lesz az egyetlen örömforrás a gyermek számára, addig nem érdemel különösebb figyelmet, az iskoláskorra általában "elmúlik", vagyis a szülők által már nem lesz észrevehető. Fontos, hogy ne keltsen benne bűntudatot, de legyenek meg a keretek! Magyarázza el neki, hogy vannak olyan játékok, amelyeket mások előtt, másokkal játszunk, és vannak olyanok, amelyeket egyedül. Ez a játék, amit ő játszi, ezt akkor játssza, amikor egyedül van, amikor más nem látja. Mivel az öningerlés, önkielégítés örömszerző, ellazító, megnyugtató tevékenység, megfigyelhető, hogy a gyerek számára nehezebb élethelyzetekben (pl.: testvér születése, óvodakezdés, válás) gyakoribbá válik. Erre figyeljünk nagyon, ez erős jelzés lehet, hogy a kicsinek több figyelemre és a helyzet elfogadásához, feldolgozásához több segítségre van szüksége a szülőtől. A túl gyakori öningerlés annak is jele lehet, hogy a gyerek unatkozik, hogy kevés a számára örömteli, érdekes tevékenység, esetleg a rá fordított figyelem. Ilyenkor a szülő dolga, hogy ezen változtasson és olyanná tegye a gyermek életét, amelyben az öningerlés nem pótszer, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott élet egyik örömforrása. Ez utóbbit csak a teljesség kedvéért tettem hozzá, azt gondolom, hogy a lányánál ez nem jelent „pótszert”, egészséges mértékben van jelen, csupán nem tudja még hova tenni a dolgot. Ebben segítsenek neki! Segítsenek neki megérteni, keretbe helyezni a tevékenységet! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet