9 és fél éves lány velünk alszik.. Rámegy a kapcsolatunk.

Üdvözlöm. Volna egy nagy problémám. A párommal már több, mint egy éve meg ismerkedtem, kb. fél éve össze költöztünk. Nekem van egy 13 éves kis fiam aki már 8 éves kora óta önáló. (egyedül ment suliba, külön alszik.egyedül buszozik.stb. Hét végente van velem, de tudom, hogy nem vagyok igazán jó apa, mert én nagyon sok mindent engedek, amit az anyukája nem. A párom ezt nehezen viseli el, mert ugye már kamasz és néha nem veszi észre magát. (Néha szemtelen, amit én próbálok orvosólni... Barátok, Számítógép.stb..), De ugye jobban az anyukája neveli, mert én hét végi apuka vagyok. Sajnos.: - ((Amit meg tudok meg teszek.. De végül is nem ez a probléma oka., De viszon páromnak is van egy 9 és fél éves kislánya aki még a mai napig velünk néha közöttünk alszik egy ágybann. Sajnos az apja el hagyta őket több, mint 5 éve és nem törődött a lányával. Sajnos a párom a szüleihez kényszeerültek költözni ahol a lánnyal egy szobában és egy ágybann aludtak. Néha ott is pénz gondokkal szenvedett.Ő tartotta fent a nagy házat egy fizetésből és még a szüleit is. Már a testvére mondta, hogy sajnálja a párom...kb fél éve össze költöztünk és most a lánynak is.van külön szobálya ahol meg van mindene.tv, számítógép stb. Viszont a lány még velünk alszik és nem is akar a szobályábann aludni, ha rá került volna a sor akkor jöttek a kifogások, hogy fél egyedül, akkor most fáj mindene. Mi nem szeretjük.stb... (sajnos az anyukája már elég rég óta engette, hogy elég durva horrorfilmeket is meg nézzen, ami szerintem nem jó egy gyereknek.) Viszont az anyja is azt mondta, hogy ő sem szeretne a lánya nélkül aludni.nem akarja, hogy egy percre sem ne maradjon egyedül.Így elég nehéz a páromnak is munkát találni, hogy jó legyen. Ne legyen együl a lány nappal sem. Pl.a multkor is én dolgoztam az anyja a városban volt és kb 1 órával később ért haza, mint a lány és majd bele őrült, hogy a lánya egyedül van otthon. A párom viszont senkit nem akar, hogy vigyázzon a lányára, pedig az én szüleim fel ajánlották. (ők már fel neveltek engem és öcsémet is..Ő viszont csak az ő családjára merné bízni a lányát.mert azt mondta, hogy az én szüleim idegenek a lány számára. Viszont az ő családja 40 km-re laknak, ami meg oldhatatlan.az én szüleim meg három házzal tőlünk. Az oda költözés pedig szerintem nem lenne igazán kifizetődő, mert nekem saját házam (Házunk) van oda padig albérletbe mennénk..Én sajnos12 órázok nappal és éjszaka is, meg mellette sok mindent el válalok, hogy meg tudjunk élni, mert a párom azt hajtogatja, hogy az ő lányának ne keljen nélkülözni. Szinte meg vesz neki sok mindent, amit a lány kíván.. Csak hát egy fizetésböl ez nehézkes.Ő meg engem hibáztat, hogy ő ott hagyta értem a jó munkahelyét, hogy össze tudjunk költözni, mert a régi munkahelyére a bejárás nehéz lett volna a távolság miatt. Ha én meg merem említeni, hogy próbáljuk már meg, hogy a lány a szobályában aludjon én vagyok a hibás, mert azt hajtogatja, hogy én nem ttudom el viselni a lányát, meg nem szeretem a lányt, ami nem igaz, mert ugy szeretem, mint ha a sajátom lenne és akkor nem fogadtam volna el ugy őket ahogy vannak. A lány is szeret engem mert láthatóan ki is mutatja és ragaszkodik hozzám, de viszont féltékeny is.Sajnos nincs magánéletün sem, ami egy kapcsolatban szerintem kell.mert éjjel nappal eggyütt vagyunk a lánnyal. A párom rettentően szereti a lányát, ami ugye természetes néha már tulzás is meglátásom szerint.. Viszont a párom felém a szeretetét nem mutatja ki inkább a lánya felé viszonozza azt is..azzal jön, hogy az ő természte ilyen meg, hogy már sok csalódást kapott az élettöl és ugy érzem ennek a levét én iszom meg. Ha ilyen lenne a természete akkor szerintem a lány felé sem tudna szeretetet mutatni. Pedig volt, néha van nagyon ritkán mikor ki mutatta, hogy engem is tud szeretni.Én értük próbálok meg tenni mindent, hogy jó legyen. Mostanábann a párom azzal fenyegetőzik, hogy haza költözik és vissza megy a régi munkahelyére, mert ezt igy nem bírja, pedig kb mindenestől 120000 ft bol élünk meg egy hónapbann (de ugye van kiadásunk, rezsi számla stb..) Én viszont minden pénzt le adok, amit keresek. Az lennének a kérdéseim, hogy egészséges-e, hogy a lány még velünk alszik, mert ugye nem én vagyok az igazi apukája. Pedig ugy szeretem. De viszont az anyukája sem engedi egyedül aludni. (én legyek még türelemmel?) Ha velünk alszik továbra is milyen hatással lessza lányra a továbiakbann, meg a kapcsolatunkra, ha eggyüt maradunk továbra is. (, mert ha vissza is költöznek ott is ugye eggyütt kellene aludniuk.) A horrorfilmek további nézése is milyen hatással lesznek rá? Merjem mondani, hogy próbálja meg a lánnyal meg beszélni, hogy ez így nem jó? Mert akkor azt kapom, hogy a fiamat sem tudom nevelni akkor a lányát miért akarom, de ugye a kettő között van külömbség, mert a lány velünk él a fiam meg nem.Én szeretem őket, de már néha ugy érzem nem bírom. (nehéz), Mintha csak albérlőim lennének olyan érzésem van. Mit tegyek mert már tehetetlen vagyok, Engem akarnak meg változtatni, mert én vagyok a hibás, meg mindenben hibát keresnek bennem. Pedig eddigi kapcsolataimban még ilyen problémák nem voltak.. Hibátlan ember nincs.Én viszont el fogadtam a hibáival, ami van.. Igy szeretem. MIT TEGYEK?

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Levélíró! Teljesen igaza van azokban a dolgokban, amelyeket leírt. Egyáltalán nem egészséges, hogy egy ennyi idő lány nem alszik egyedül, sőt, egyedül lenni sem képes. Még akkor sem lenne egészséges, ha vér szerinti apukája lenne. Először is nem tesz jót a kislánynak, hiszen eljön majd az a nap, amikor az anyukája nem lehet végig vele, meg kell majd állnia egyedül is a lábán, és ekkor jönnek majd a problémák. Az anyukának sem tesz jót, hiszen a lányával való túlzott foglalkozás mellett lehetetlenné válik, hogy a saját életére, saját boldogságára, a párkapcsolatára figyeljen. És bizony neki is akkor lesz majd a nehéz, amikor a lánya felnő, és nem lesz majd kiről „gondoskodni”. A párkapcsolatuknak pedig egyértelműen nem tesz jót, hiszen ezt most nem is nevezhetjük PÁRkapcsolatnak, hiszen ez egy hármas kapcsolat. A probléma itt nem a kislánynál van. Minden bizonnyal lehetne beszélni a fejével, el tudná fogadni, hogy milyen jó dolog a külön szoba, meg milyen jó dolog az, nagylánynak lenni. Itt a probléma gyökere az anyukánál keresendő. Mivel az apuka otthagyta őket, az anyukának a gyermeke maradt az egyetlen társa, és ebben az elválaszthatatlan egységben vannak ők azóta is benne, ahova egy harmadik személy csak nehezen tud bekerülni. Máshogy fogalmazva, nem a kislány nem akar függetlenedni, hanem az anyuka nem hagyja őt függetlenedni, erre a túl szoros kapcsolatra neki majdnem, hogy nagyobb szüksége van! Persze ezek a folyamatok korántsem akaratlagosak, nem tudatosak, így ezt, ahogyan leírtam, feleslegesen mondaná el a párjának, nem fogadná el, és csak vita lenne belőle. Először is ne hagyja magát érzelmileg zsarolni! Mert az zsarolás, ha azt mondja a párja, hogyha ezt meg azt csinálja, akkor hazaköltözik. Nagyon sokat tesz meg a családjáért, Ön a családfő, Ön mondhatja meg, hogy az Ön által keresett pénzt, hogyan osszák be. Emellett a párja tudna új munkát találni közelebb is! Vegye át a férfi szerepet a párjától, mert úgy tűnik, most minden úgy történik, ahogyan a párja diktálja. Legyen az első lépés az, hogy a kislánynak egy kisebb ágyat tesznek a saját szobájukba, hogy ugyan egy szobában, de külön ágyban alszanak! Csak szép fokozatosan! Meglátjuk, hogyan reagál a párja a változásokra! Minden jót és sok sikert kívánok!

Itt kérdezhet