Kisebbségi komplexus? Gyógymód?
Én úgy érzem magamról, hogy kissebségi komplexusom van és, ahogyan utána olvasgadtam szó szerint minden egyes pont rám vall ezek közül pl: vágyom a szexuális kapcsolatra, de félek tőle, sokkal jobban érdekel más véleménye, szinte rettegek a negatív kritikáktól, a pozitívat meg tényleg csak szimpla udvariskodásnak tekintem, nagyon zárkózott vagyok nem is szeretem nagyon a társaságot, de ettől függetlenül sok barátom van. Mellesleg a baráti kapcsolataimat szépen tudom ápolni, de az ellenkező nemmel szinte képtelen vagyok baráti vagy szerelmi, akár szexuális kapcsolatot létesíteni, pedig nem arról van szó, hogy nem tisztelem őket vagy, hogy buzi vagyok mert tisztelem a nőket, sosem ártottam nekik semmit, még csúnya szót sem mondtam nekik sosem., De lehet, hogy a kis "jeleket" vagyis szemezés stb rosszul értelmezem mert én úgy értelmezem, hogy megbámul mert ilyen gyökeret még nem látott vagy rosszul áll a hajam, rossz az öltözködésem. Egyébként egy normális kaliberű embernek tartom magam (külsőleg), járok sportolni talán más ruhákat hordok, mint a mostani "divat". És azt szeretném megkérdezni, hogy van-e erre valamilyen segítség, esetleg az iskolai pszihológus tud-e segíteni. A szüleimhez nem akarok semmiképpen nem akarok fordulni mert mindig csak a lehurrogást kapom, hogy csak "sajnáltatom magam" stb. Várom megtisztelő válaszukat!
Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában
Kedves Levélíró! Valóban, jól látod a helyzetet, azokat, amikről írsz, összefoglalóan kisebbségi komplexusnak, más néven önbizalomhiánynak hívhatjuk. A jó hír az, hogy ez a dolog nem veleszületett, hanem az évek során alakul ki szép fokozatosan, éppen ezért van rá megoldás is. Az önbizalomhiánynak az alapja sokszor olyan téves hiedelmek, mint, hogy „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég ügyes”, „kevesebb vagyok másoknál”, stb. Ezeket a hiedelmeket gyerekkorunkban alakítjuk ösztönösen. Például ha a szüleink folyamatosan azt mondogatják, hogy „nézd a Pistikét, mennyivel jobb gyerek, mint te”, akkor ezt mi el is hisszük a szüleinknek, és kialakul az a meggyőződésünk, hogy „nem vagyok elég jó”. Ehhez hasonló hiedelmek alkotják az alapját a gondolkodásunknak, meghatározzák az hangulatunkat, viselkedésünket. Sokszor ezek a hiedelmek nem igazak, mégis hiszünk bennük. Ahogyan te is mondtad, nincsen a te külsőddel semmi gond, mégis azt hiszed, hogy, amikor rád néz valaki, azt látja, hogy rossz az öltözködésed. Ezeket a téves hiedelmeket kell átírni, átalakítani. Az iskolai pszichológus mindenképpen tud neked ebben segíteni. Emellett érdemes egyéb önismeret utakat is keresned, mint meditáció, önismereti témával, pszichológiával foglakozó könyvek, pszichodráma, stb. Minden jót és sok sikert ezen az úton!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
