Miért viselkedik így?

Tisztelt Doktor Nő! Már írtam Önnek a kisfiammal kapcsolatban. Tavaly egyik napról a másikra nem akart az apai nagymamához menni, és ez a tiltakozás annyira "elfajult", hogy eleinte sírt, majd aludni sem tudott, mert attól félt, hogy mennie kell. Ön akkor azt írta nekem, hogy valószínűleg történt valami a nagymamánál, ami miatt ennyire nem akar oda menni. Most viszont 2000 fokos fordulat állt be! Kb. 2 hete az apukájával együtt sikerült rábeszélnünk, hogy menjen ki a mamájáékhoz. Ha nem érzi jól magát, akkor haza jönnek. Beleegyezett, és oly annyira jól érezte magát, hogy azóta állandóan, minden hétvégén náluk akar lenni, nem akar velünk családi ebédre sem jönni oda, ahová eddig nagyon szeretett menni, állandóan ellenkezik velünk, és teljesen úgy érzem, mintha direkt ellenkezne, direkt nem fogadna szót, azért sem csinál meg semmit, amit kérünk tőle! Leültünk beszélgetni és megegyeztünk, hogy ő úgy fog viselkedni, mint régebben, és akkor mi is engedékenyebbek leszünk vele szemben, de maximum 2 nap, és kezdi elölről a veszekedést, a vitatkozást! Teljesen ellenem fordult, néha már azt érzem, hogy rendesen utál a saját gyermekem! Eddig látni sem akarta sem az apját, sem az apai nagymamát, most meg állandóan velük lenne, és én vagyok a gonosz mostoha, mert én is szeretném, ha néha velem lenne. Nem értem, ha eddig ennyire nem akart oda menni, akkor most, hogy fordulhatott ekkorát? Hiába próbálunk vele szépen beszélni, hiába próbálunk egyezséget kötni vele, rendszeresen megszeg mindent, nem foglalkozik semmivel, csak az a lényeg, ami neki jó! Mondja meg mi történhetett Ön szerint, hogy ekkorát fordult velünk minden? Én voltam mellette kicsi kora óta, velem beszéli meg a társaival történteket, én segítettem neki mindig mindenben, és most 1-2 találkozás után én lettem a gonosz, apukáék meg a szentek? Nem tudom mit tehetnék még, mert már mindent kipróbáltam, de semmivel sem tudok rá hatni! Válaszát előre is köszönöm!

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Anyuka! Igen, emlékszem a levelére. Örülök, hogy rendeződtek a dolgok, ami a nagymamát illeti. A leírtak alapján két gondolatom is támadt. Az egyik, ami nagyon általános jelenség elvált szülőknél, hogy a gyermek, mintha jobban szeretne lenni annál a szülőnél, akivel ritkábban van – hiszen ez a szülő a hétvégi szülő, ő nem nevel, csak a jó részek maradnak, a játék, a kikapcsolódás. Az a szülő, aki pedig nevel, ő az, aki a nehezebbik felét kapja a dolgoknak, akire inkább mérges a gyermek, mert a szülő határokat szab. És ez így rendben is van., Hogy ne legyen ekkora a szakadék a két szülő megítélése között, érdemes az apukával beszélni, egyeztetni vele, elmondani neki, hogy neki is kicsit szigorúnak kell lennie, a nevelés az ő feladata is, ezzel segíti a gyermeke egészséges lelki fejlődését. A másik pedig a következetes szigorúság. Elvált szülők sokszor engedékenyebbé válnak, mint az a gyermek jó lenne, pontosan azért, amit fentebb írtam. Nehéz úgy szigorúnak lenni, hogy a másik szülő nem nevel annyira, hiszen ezzel felvállaljuk azt, hogy egy rövidebb ideig mi leszünk a „gonoszak”, akik határokat teremtünk, és megindul a verseny a gyermek szeretetéért. Itt is kicsit ezt az engedékenységet érzem. Ha megbeszélik, hogy családi ebédre mennek, mert ez Önnek fontos, akkor a fia van már akkora, hogy ez elvárható tőle, még akkor is, ha ezt nem szeretné. Vannak olyan dolgok, amiket megteszünk, még ha nem is szeretnénk. Legyen vele kicsit szigorúbb, mert ezekkel a lázadásokkal a fia az Ön határait próbálgatja, és addig megy el, ameddig Ön engedi. Legyen következetes abban is, hogy ha a fia nem tartja be az egyezségeket, annak is legyenek következményei. Ha tud beszélni a gyermek apjával a nevelést illetően, az a legjobb, ha pedig az apuka nem működik ebben együtt, akkor a gyermeke egészséges lelki fejlődése érdekében egy ideig lehet, hogy fel kell vállalnia azt a nehéz és hálátlan feladatot, hogy Ön a szigorú, akire haragudhat, akit utálhat, de ettől az anya-gyermek kapcsolat még nem sérül! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet