Megőrülhetek?

Tisztelt Doktor Úr/ Nő! A problémám mostanában egyre erősebben jelentkezik. Valahogy ez kamaszkorom óta előjön különböző intenzitással, hogy félek, hogy megőrülök, és hogy esetleg árthatok. Kisgyerekként ért egy trauma, aminek halálos kimenetele lett, és sajnos közöm volt hozzá. sose tudom kitörölni annak a veszteségnek a fájdalmát, még akkor is hogyha ez egy kisállat volt. Nem mozdult többé, nem simogathattam többé. 16évesen átestem egy pánikos időszakon is, ott is megbolondulás határára kerültem, motivációm se sok volt, de önerőből kijöttem belőle. Rengeteg pszichológust megjártam már. Voltak jobbak és kevésbé jobbak, de pszichiáterhez sosem akartam menni, mert úgy érzem, és tudom rokontól, hogy a gyógyszer csak függőséget okoz hosszútávon. Aztán eljutottam egy olyan szintig, hogy nem zárkózom el, de amíg lehet minden mást megpróbálok megtenni. Megint rossz periódusban vagyok, van egy jó és aktív napom majd utána teljes szeparáció, közöny, nihil. Rendszertelenül és nem jól alszom, sokat vagyok feszült ideges. Néha azt érzem jó lenne ha valaki a sarkamban állna és hajtaná az életemet mert mikor nekem kell, hogy fontos legyen szétesek. A legnagyobb gond mostanság, hogy van olyan, amikor jó kedélyűen beszélgetek valakivel, és felvillan bennem egy pillanatra egy kép, hogy mi lenne ha mondjuk felpofoznám, vagy hozzávágnék valamit. Vagy van olyan gondolat, hogy mi lenne ha megnyomnám a mozgó lépcső piros gombját. Sokszor akartam már öngyilkos lenni a kilátástalanabb pillanatokban. És ez azért zavar mert ha lekötöm magam és jobban zajlik az élet és ismét fontos leszek önmagamnak akkor eszembe se jutnak ilyen átsuhanó gondolatok., de a jobb időszak tartósan nem több 1 hétnél. Tudja néha olyan, mintha kétféle lelkület lakna bennem, és mintha az egyik nem is engedné a boldogságot és a sikert. Van olyan művészeti ág, amiben állítólag elég tehetséges vagyok. Valószínű komolyabb sikereket is el tudnék érni benne., De félek a kudarctól a fájdalomtól, attól, hogy fájdalmat okozhatok, és azt hiszem a sikertől is félek. Van olyan is mikor igazán nem érdekel semmi. Pedig előző nap elhatározom, hogy holnap pedig tényleg minden másképp lesz…, Mint valami rossz alkoholista (csak épp absztinens vagyok.) Nagyon megijedek ha látok valakit elájulni vagy azt érzem, hogy az illető elveszíti a tudatát, mélységes félelem fog el. Jó lenne nem félni, és egy valóban kielégítő tudatban élni, hogy képes vagyok megoldani a problémámat., Amikor a frusztrációk felerősödnek a tarkóm is szokott fájni, viszont pánik betegség jeleit nem tapasztalom szerencsére. Volt azóta 3 más jellegű műtétem, ebből az egyik egy abortusz volt, pont, amiatt, hogy nehogy árthassak a gyerek lelkének vagy testének később, nem is volt betervezve, meg sokat lehet olvasni a szülés utáni, depresszióról is. Ennek amúgy 3 éve. Bocsánat ha kicsit összevissza írtam meg hosszú is lett, de szerettem volna ha minden fontosabb dolog belekerül. Megcsináltam egy pszichológusnál legutóbb a Rorschach tesztet is többek között. Az illető azt mondta nem vagyok ’agyi értelemben beteg ’ és depressziós sem. (pedig családban is volt pár elrontott életű, rezignált boldogtalanságban meghalt felmenő.) Sokszor elgondolkodom, hogy vajon az épelméjűség döntés kérdése is, vagy tényleg van, amikor a lélek is csak egy szerv. Kérem, segítsenek, mert iszonyú teher ez nekem. Hálásan köszönöm! (Kérem ha lehet ne kerüljön ki a publikus oldalra, köszönöm)

Dr. Varga Tamás válasza pánikbetegség témában

Tisztelt Kérdező! Azt hiszem a megőrüléstől nem kell tartania, ezek a panaszok semmiképpen nem ilyen jellegűek. Amennyire így ismeretlenül meg lehet ítélni szorongásos alapúak a tünetek és az ijesztő gondolatok kényszeres jellegűnek tűnnek. MInenképpen egy jó színvonalú, tartós pszichoterápia kellene. Ezt kiegészítheti pszichiátriai ellátás, egyáltalán ne féljen a gyógyszerektől, számos szorongásoldó létezik, melyek szedése esetében hozzászokástól nem kell egyáltalán tartani.

Itt kérdezhet