Kihez forduljak?

Gyerekkorom óta vannak problémáik, melyeknek megjelenését sem én, sem családtagjaim nem tudja összekötni traumatikus eseménnyel. Az első tünetek a visszahúzódás, érzékenység, sírás voltak, aminek következtében barátságokat sem tudtam kötni, majd kb. 9 éves koromban megjelent a rendszeres fejfájás, és állandó halálfélelem -, ami néhány év elteltével enyhült, de a mai nagig is visszatér időnként. Éjszaka hangokat hallottam és féltem, hogy vmi v. vki megtámad (de sötétségtől, villámtól, stb. nem féltem), éveken keresztül kényszeresen vertem a fejem a párnába. Kövérnek képzeltem magam ok nélkül, és gyakran koplaltam emiatt. Stresszhelyzetben, leginkább az iskolában szinte minden nap sírtam, nem tudtam uralkodni magamon, bárhogy is próbáltam. Bármennyire is felkészültem egy-egy tantárgyból, ha feleltetés volt, képtelen voltam egy értelmes mondatot kinyögni, mert semmire sem emlékeztem, remegés fogott el, erős félelem, heves szívdobogás, gombóc a torkomban, és végül a sírás, amit sehogy se tudtam megakadályozni. Jártam gyermekpszichológushoz, de nem használt. A legkisebb nehézségektől is elkezdtek jelentkezni a tünetek, csak enyhébb formában. Többször akartam öngyilkos lenni, de sosem tettem rá valódi kísérletet. Csak olyan szituációkban tudtam helytállni, ahol egyértelmű volt, hogy képes vagyok rá, és ettől olykor túlzottan magabiztossá váltam. Az éretségi évében édesanyámat mániás depresszióval beutalták egy idegszanatóriumba, ahol heteket töltött és ezalatt rászokott a gyógyszerekre. Rendszeresen látogattam, és a saját szememmel láttam, miért nem segít egy ilyen kezelés., Amikor kiengedték, én vigyáztam rá otthon, már amnyennyire tudtam. Napi 4-5 órát volt magánál, vagy még annyit se, mert az ébren töltött időben is csak önmaga árnyéka volt. Nem tudom, hogy sikerült leérettségiznem, mert a felére nem emlékszem, de azt tudom, hogy összeomlottam és zokogni kezdtem, ami miatt szünetet kellett tartani. Tudtam, hogy nincs velem se minden rendben, de a negatív tapasztalatok miatt nem fordultam szakorvoshoz, hanem megpróbáltam "összeszedni magam" és új környezetben, új ismeretségek révén újrakezdeni. A 20-as éveimben sokat javultam, a mindennapi sírás elmúlt, jobban tudtam uralkodni magamon, gyakrabban voltak sikerélményeim. A komolyabb kudarcélmények azonban továbbra is súlyosan visszavetnek, és ilyenkor hosszabb-rövidebb ideig mélyponton vagyok. Ha ez elmúlik gyakran túllelkesedem. Legjellemzőbb tüneteim: szorongás, nyugtalanság, aggodalom (gyakran alaptalanul), negatív érzések és gondolatok (néha halálvágy is), kilátástalanság érzés, borulátás, túlzott önkritika, üresség, önbizalom teljes hiánya (semmire nem vagyok alkalmas), hisztériás rohamok és érzelmi kitörések, heves szívdobogás érzés, alvászavarok, fáradékonyság, nemi vágy hiánya ill. szexuális zavarok, tanulási nehézségek, feledékenység. Az elmúlt fél évben több egészségügyi problémám jelentkezett és emiatt elkezdtem hipochondriás módjára viselkedni. Egy éve férjhez mentem, a férjem miatt költöztem külföldre. A kapcsolatunk elején (3 éve) természetesen minden jól ment, jól éreztem magam, de ahogy jöttek a nehézségek, a tüneteim kezdtek újból jelentkezni, majd erősödni. Most úgy érzem, hogy a kapcsolatunk veszélyben van miattam. A férjem nagyon igyekszik, támogat, meghallgat, de végső soron nem tud rajtam segíteni. Eljutottam arra a pontra, hogy muszáj szakember segítségét kérnem, de nem tudom, hogy hová, kihez forduljak? Tudom, hogy a leírás nem teljes, nem tökéletes és nem lehet belőle pontos diagnózis felállítani, mégis, kérem, mondják meg, hogy vélhetően, mennyire súlyos a problémám, ill., hogy milyen jellegű segítségre van szükségem, kihez kellene fordulnom?

Kovács Piroska válasza pszichés probléma témában

Kedvesem, A diagnózis pontos felállításához vizsgálat kell, amit klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter végezhet el. Ennek alapján a javasolt terápiát az arra kiképzett szakember végezheti, kivéve a gyógyszeres kezelést, amire csak pszichiáter szakorvosnak van jogosultsága. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet