Van e kiút az agorafobiából
Tisztel Doktornő! Fiunk 25 éve pánikbeteg, agorafóbiás. Pszichiátriai kezelést, csak telefonon kap, mivel orvoshoz nen tud elmenni. Rivotrilt, Rexetint 25 éve szedi. Lakókörnyezetét nem hagyja el max . 200m-re. befolyó jövedelmét szerencsejátékra költi. Állapota változó. Hol agresszív, hol pedig úgy viselkedik, mint egy 5 éves. Mindig környezetét okolja betegsége miatt. Pánikrohamait főleg az váltja ki, ha egyedül marad. Ezért mindent elkövet, hogy otthon tartson minket. Itt a legextrémebb dolgokra gondolok, ezt nem részletezem. Tudjuk segítségre lenne szüksége szükségünk. Pszichológushoz évekig jártunk feleségemmel, hogy ezt az egész helyzetet kezelni tudjuk. Sajnos szeretetet már tőlünk keveset kap. Évek óta nem voltunk feltöltődni együtt. Sajnos,felnőtt másik gyermekünket az utóbbi ídőben többször műtötték, az ő látogatását is akadályozza, főleg érzelmileg zsarol minket. Tudjuk, hogy ezt a problémát közösen raktuk össze, de vajon van-e ebből kíút, módszer? Válaszát előre is köszönjük.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza pánikbetegség témában
Tisztelt Kérdező, Először is elnézést a késői válaszért. Ahogy olvasom a leírását, érzékelem, hogy valóban extrém mértékű fiának a korlátozottsága. Én a levélből elsősorban mégis azt a család-dinamikai helyzetet hallom hangsúlyozni, ami mindannyiukra kihat és jelentős mértékben korlátozza a mindennapi életüket. A fia tünetei - az, ahogy a család többi tagját irányítja, manipulálja, - túlmutatnak a pánikbetegségen. Mára ez az egész család " betegségévé" vált. Ezért is gondolom, hogy talán a családterápia volna a legalkalmasabb módszer a továbblépésre. Ehhez persze mindannyiuk együttműködése szükséges, nem tudom, hogy, mennyiben volna erre nyitott a család minden tagja. Emellett kérdéses az is, hogy fiúk Önökkel együtt képes, - vagy hajlandó - lenne-e felkeresni egy családterápiás rendelőt. Emellett persze szóba jön a gyógyszerváltás lehetősége is, hiszen ha egy gyógyszer mellett ilyen jelentős tünetek állnak fenn, az nem nevezhető sikeres gyógyszeres kezelésnek. Üdvözlettel: Dr. Pálvölgyi Rita
