Évszázados tanácsok

   "A bélbetegségek megelőzésére vonatkozólag is utalni kell arra, amit a gyomorbetegségeknél már megirtunk. Gondos rágás, a táplálék mennyiségének helyes megállapítása, az étkezési idő helyes beosztása, hogy a bélnek is legyen ideje pihenni: ezek a legfőbb szabályok. Az élvezeti szerek közül gyakran idéz elő - a gyomor felől leterjedő - krónikus bélhurutot a szeszes italoknak állandó fogyasztása, mig egyéb élvezeti szerek közül a túlzott kávé- és teafogyasztást tartják ártalmasnak.

   A bélbetegségek közül leggyakrabban a bél nyálkahártyájának heveny, vagy idült gyulladása fordul elő. Ennek az okai között igen gyakran szerepelnek a romlott húsételek. Az úgynevezett husmérgezés leggyakrabban rosszul konzervált húsféléktől, különösen kolbászféléktől származik. De előidézhetnek ilyen állapotokat a bélbe bekerült fertőző baktériumok, ha ottan nehezen emészthető ételmaradékokat bomlasztva, izgatják a bélnyálkahártyát. A bélhurut tünetei elsősorban a hasmenés, valamint a görcsök. A hasmenés néha oly nagyfokú lehet, hogy vér is keveredik a hig székletétbe.

   "A gyomorból a már emésztésre előkészített tápanyagok félfolyékony állapotban a bélbe kerülnek, ahol az emésztés folyamata nagyrészt történik és befejeződik. A megemésztett, jól feldolgozott tápanyagok a bél falán keresztül felszívódnak, az emészthetlen részek pedig, összekeveredve a bél faláról levált sejtekkel, a fel nem használt emésztőnedvekkel, epével stb. végül is a szervezetből kiürülnek. Az ürülék mennyisége természetesen a táplálék mennyiségétől függ, továbbá attól, mennyi a táplálékban az emészthetetlen rész. Mig a táplálék az emésztőcsatornán keresztülhalad, mindinkább felszívódik belőle a viz, ugy hogy a vastagbél tartalma már sokkal szilárdabb. Ha ellenben a bélmozgás gyorsabb, úgyhogy nincs idő a viz felszívására, akkor az ürülék hígabb, és beáll az az állapot, amit hasmenésnek nevezünk. Ilyen esetben nincs elég idő a táplálék felszívódására sem, ugy hogy a szervezet sok tápanyagot veszít.

   A székletét szine rendes körülmények között sötét barnásszinü, amely szint a közékeveredett epefestékektől nyeri. A különböző táplálékok a széket különbözővé színezhetik, ha pedig az epe kijutása a bélbe akadályozva van, akkor - a legfőbb festőanyag hiján - világos agyagszinü.

   "A gyomorbetegségektől való óvakodás, mint az elmondottakból már kitűnik, elsősorban a helyes táplálkozáson múlik. Bizonyos az, hogy a gyomorbetegségek nagyrészét elkerülhetjük célszerű, egészséges táplálkozással, amelynek alapelveit a táplálkozásról szóló fejezetben mondjuk el. Aki hajlamos gyomorzavarokra, az méginkább szívlelje meg a következő tanácsokat.

   "A gyomor falain beálló változások közül legfontosabb a gyomor nyálkahártyájának akut vagy krónikus gyulladása. Akut gyomorhurutot okozhatnak nehezen emészthető erősen fűszerezett ételek, szeszesitalok nagy mennyisége, romlott ételek, s általában mindaz, ami köztudomás szerint is gyomorrontásra vezet. Lényegében ez az állapot a gyomor nyálkahártyájának gyulladásából, hurutjából áll. Tünetei émelygés, általános rosszullét, hányás, gyakran hasmenéssel komplikálva. Az ilyen akut gyomorhurut rendszerint gyorsan gyógyul a megfelelő diétás kezelés mellett, aminek a főszempontja, minden tápláléktól való teljes tartózkodás, időt hagyni a gyomornak, ha már hányással eltávolitotta magából a gyulladást okozó tartalmat, hogy nyugodtan meggyógyuljon. Egy-két napi koplalás rendszerint gyökeresen segit.

   "A gyomor működésének a zavarai mint önálló betegségek is léphetnek fel, de megmaradhatnak a legkülönbözőbb gyomorbajok, sőt általános megbetegedések után is rövidebb, hosszabb időre. A zavarok állhatnak a gyomornedv elválasztásának zavaraiból, a gyomornedv mennyisége a normálisnál nagyobb, vagy kevesebb lehet. Kórosan megváltozhat a termelt gyomornedv vegyi összetétele. A túlságos gyomornedvelválasztásnál legfontosabb a gyomornedv sósavtartalmának a szaporodása. A túlságos mennyiségü sav izgatja a gyomor nyákhártyáját, erős gyomorégést, savanyu felböfögést, fájdalmakat, sőt görcsöket okozhat. Ezek a fájdalmak leggyakrabban az étkezés után bizonyos idővel lépnek fel, mig üres gyomor mellett szünetelnek; máskor meg éppen üres gyomornál igen hevesek.

   A gyomornedv elválasztásának csökkenése elsősorban a savtartalom csökkenésével jelentkezik, súlyos eseteikben a gyomorsav egészen hiányzik, és természetesen a gyomornedv egyéb alkotórészei is kisebb mennyiségben vannak, mint a normális összetételű gyomornedvben. A savtartalom növekedése rendszerint kellemetlen tünetekkel jár, ellenben a savtartalom csökkenése sokszor alig jár tünettel, mert a gyomor emésztő működését a bél működése csaknem teljesen pótolni tudja. Amig tehát a bél emésztő működése teljesen rendben van, tünetek ritkábban lépnek fel. Mihelyt azonban a gyomoremésztés bármilyen okból romlik, az ilyen embereknél hirtelen lépnek fel súlyos tünetek: mint pl. hasmenések stb., mert most már a hiányzó gyomorműködést nem tudja a hiányzó bélműködés pótolni.

"A gyomorbajok jóformán az ember leggyakoribb betegségei közé tartoznak. Már csecsemőkorban lépnek fel emésztési zavarok és felléphetnek bármely életkorban. A gyomorbetegségek gyakoriságát elsősorban az a fontos szerep magyarázza, amelyet a gyomor a táplálék megemésztésénél játszik. A táplálék helytelen megválasztása, általában helytelen táplálkozás a legtöbb gyomorbajnak az oka, amellett azonban figyelembe kell venni azt is, hogy nagyon sok egyéb betegség jár a gyomorműködés kisebb-nagyobb zavarával.

A gyomorbetegségek leggyakoribb oka tehát a helytelen táplálkozás: tulgyakori és túlságos megtömése a gyomornak ételekkel és italokkal, az ételek erős füszerezése; tökéletlen rágás, zsiros, nehezen emészthető eledelek tömege, szeszes italok, az étkezési idő szabálytalan elosztása, mindez előbb-utóbb a gyomor megbetegedéséhez vezet.

   "A leggondosabb száj- és fogápolás mellett is előfordulhat természetesen, hogy a fogak megbetegszenek, mert a fogak megbetegedésre való hajlamossága nem csupán a fogápolás többé vagy kevésbé gondos voltától függ, hanem attól is, hogy milyen ellenállók a fogak a külső káros behatásokkal szemben. Gyönge, rosszul elmeszesedett fogakat (ilyenek különösen a kékesfehér színűek) nagyon nehéz megóvni a romlástól.

   Az ilyen fogak akkor keletkeznek, ha a csecsemők tápláléka nem helyes összetételű, hiányzik belőlük a kellő mennyiségű mészsó. Ezeknek az ellenállóképessége csökkent, az ételmaradékok bomlása következtében keletkezett sav feloldja a fogak védőpáncélját, a zománcot, a romlás tovaterjed a fogcsontra; a lyukas fog ilyenkor már hidegre és melegre érzékennyé válik, azután továbbterjed a romlás a fog belsejében egy üregben elhelyezett szövetre, az úgynevezett fogidegre. Ennek a gyulladása okozza a kinzó fogfájást, ez a fogideggyulladás. Ha ezen nem segítünk, akkor a fogideg elhal (ez ugyan bekövétkezhetik előzetes fájdalmas gyulladások nélkül is) és akkor a fogbélüregen és a fog gyökerén végighúzódó csatornán (a gyökércsatornán) keresztül fertőző baktériumok jutnak be az állcsontba, gyulladást idéznek elő és beáll a foggyökér-gyulladás (gyökhártyalob). Ha a foggyökérgyulladás továbbterjed, csonthártyagyulladás és különféle genyedőfolyamatok következnek. A fog ilyenkor érintésre, nyomásra érzékeny (a hideg viz inkább szünteti a fájdalmat), a foghús megdagad, megdagad az arc, a genyedés utat tör magának a foghúson vagy néha az arcon át. így jut be azután a legkülönbözőbb fertőzés a szervezetbe, a véráram a fertőző anyagot elviszi a szervezet távoleső helyeire is, ugy hogy a fogbetegség általános megbetegedésnek is kiinduló pontja lehet.

"A felnőttek fogainak ápolásáról alig kell egyebet mondani, mint amit a gyermekek fogainak gondozásáról már elmondottunk. A későbbi korban még egy fognak, a bölcseségi fognak a kifejlődése okozhat bajt, abban az esetben, ha az állkapocs szük ahhoz, hogy az egész fogsor helyet találjon. Ilyen esetben a bölcseségi fog áttörésénél könnyen keletkeznek gyuladások a szájban, amelyek megszüntetése természetesen csak a fogorvos feladata lehet.

Általában a következő szabályok irányadók a fogápolásnál:

   "A gyermekek fogainak ápolására vonatkozó szabályokat legjobban a német iskolai fogklinikák foglalták össze a következő mondatokban:

   "Az is fontos, hogy a tejfogak a helyükön maradjanak mindaddig, amig gyökereik fel nem szivódnak, s a gyökértelen tejfogkoronát az alatta növekedő állandó fog kilöki. Az olyan tejfognak, amelyeknek a fog bele el­pusztult, a gyökerei nem szivódnak fel, az állandó fog nem tud rendes he­lyén kinőni és igy jönnek létre a rendetlen fogsorok, ahol a fogak nem áll­nak sorban, ami egyrészt a rágást zavarja, másrészt pedig több alkalmat ad a fogszu keletkezésére, mint hogyha a fogak rendes sorban állnak egy­más mellett. Ezért is olyan fontos, hogy a gyermeket korán szoktassuk hozzá a rendszeres fogorvosi vizsgálathoz.