Évszázados tanácsok

   "A csecsemőnél legelőször az alsó metszőfogak bújnak ki, féléves korban, majd egyéves korban a felső metszőfogak. A fogzás két és fél év alatt fejeződik be, ekkorra már kibújik a husz tejfog. A fogak áttörésével esetleg lehetnek kapcsolatban apróbb zavarok, a gyermek esetleg nyűgös, de az úgynevezett fogzási betegségek, hasmenés stb., a fogzással kapcsolatban nincsenek, hanem emésztési zavarok, amelyeknek a fogak áttörésével semmiféle kapcsolatuk nincs.

   "Az emésztőszervek kezdete a szájüreg, amelyen minden tápláléknak át kell haladnia. A szájban történik meg a táplálék felaprózása, nyállal keverése, ugy, hogy kétségtelen, hogy az egész test egészségének alapfeltétele, hogy a száj egészséges legyen. Ennek ellenére a legtöbb ember száját nagyon elhanyagolja tudatlanságból, vagy nemtörődömségből és ezzel számos betegségnek nyit kaput testébe.

   "Az influenza régóta ismeretes betegség, amely heves járványokkal látogatta végig különböző nevek alatt Európát. Az utolsó évtizedekben azonban állandósult Európában és influenzaesetek állandóan fordulnak elő, többnyire nedves őszi és téli időkben; napos időben az esetek száma csökken.

Az influenza legtöbbnyire csak néhány napig tart. Hirtelen lép fel, magas lázzal, rázó hideggel, általános levertség, fejfájás, fájdalmak a végtagokban, étvágytalanság a leggyakoribb tünetek. Sokszor a légutak is meg vannak támadva (nátha, köhögés, légcsőhurut), máskor az emésztőszervek szenvednek (étvágytalanság, gyomorfájdalmak, hasmenés), sőt az idegrendszert is megtámadja egyes esetekben, heves fejfájások, levertség, szívdobogás, félelmi érzés stb. tünetei között. Gyakran komplikálódik tüdő - vagy mellhártyagyulladással és különféle neuralgiákkal.

   "A malária jellemzője a szabályszerűen másod- vagy harmadnap, vagy pedig szabálytalanul fellépő lázroham; ezért nevezik magyarul váltóláznak. A lázroham fellépési típusa szerint különböző fajtájú apró élőlények, maláriaparaziták okozzák a maláriát és pedig egy külön faj a harmadnapos, más faj a negyednapos és ismét más faj az úgynevezett trópusi maláriát. Ezek a paraziták a vörös vérsejtekben élnek, sajátos fejlődési periódusokon mennek át és e periódusok lefolyása szerint lépnek fel a lázas rohamok.

   Régi tapasztalat, hogy a váltóláz elsősorban mocsaras vidékek betegsége és éppen ezért régebben a mocsárból felszálló mérges gőzöket okozták, erre vall az elnevezés is (mai ária a. m. rossz levegő). Ma már tudjuk, hogy a mocsarakhoz a maláriának csak annyi köze van, hogy az állóvizekben élnek és szaporodnok azok a szunyogfajok, amelyek a maláriát egyik emberről a másikra átoltják. Ha ugyanis a szúnyog a maláriabeteg embert megcsipi, a vérrel együtt a szúnyog testébe kerül a maláriaparazita is, ott sajátságos elváltozáson megy át és ha az ily módon fertőzött szúnyog egészséges embert csip meg, ebbe is beoltja a malária parazitáit.

   "A kolera okozója kissé görbült pálcika, amit ezért kommabacillusnak is szoktak nevezni. Ennek sincsenek spórái, kiszáradással néhány óra alatt elpusztul, napon még gyorsabban. Vizben azonban hetekig életben marad és fertőzőképességét megtartja.

   A kolerabacillus szintén a bélben telepedik meg, de megtalálható a vérben és a vizeletben is. A vékonybél gyulladt, hig rizslé-szerü folyadékkal telt, amelyben egyes pelyhek úszkálnak. A vastagbélben nincsenek elváltozások; nem ritka a vesegyulladás. Feltűnő az egyes testrészek szárazsága, ami a kolerával járó nagy folyadékveszteség következménye.

   "A vérhas (dysenteria) szintén fertőző betegség, amelyet a vérhasbacilusok, a tifuszbacillusokhoz hasonló mikroorganizmusok, de némely fajtáját más apró lények is idézik elő.

   "Vannak fertőző betegségek, amelyek úgyszólván kizárólag csak gyermekeket támadnak meg, ezekről a gyermekbetegségekről szóló fejezetben emlékeztünk meg. Itt most csak a nálunk is előforduló legfontosabb fertőző betegségekkel kell még foglalkozni.

   Az első a tífusz, amit hasi tífusznak (hasi hagymáz) is neveznek, megkülönböztetésül a kiütéses tífusztól, amely szintén fertőző betegség. Ez utóbbit azonban csak a tetvek terjesztik, csak a legelhanyagoltabb nyomorúságban élő embereknél fordul ezért elő s csak a háború alatt, ahol a lövészárok egészségtelen körülményei között nagyon sokan eltetvesedtek, mutatkozott újra Európa nyugati részén is. Ma már a kiütéses tífusz nálunk a legnagyobb ritkaságok közé tartozik és a viszonyok javultával bizonyára el fog tűnni ugy, mint ahogy nem volt ismeretes a háború előtt.

   "A fertőző betegségek elleni küzdelem előterében tehát a szociális helyzet javítása áll. Az egészség föltételei: a tisztaság, a helyes táplálkozás, egészséges lakás, nem túlzott testi és szellemi munka és a többi, mind csak pénzkérdés, a nyomorúságban élő osztályok nem szerezhetik meg maguknak az egészség, a fertőző betegségekkel szemben való ellenállóképesség alapföltételeit. Amellett a szoros együttlakás, a betegek elkülönítésének lehetetlensége a fertőző betgségek melegágyává teszik nagyvárosokban a külső, szegény lakta vidékeket, ahonnan a fertőző betegségek, például az iskolák utján átterjednek a városnak jobb anyagi viszonyok között élő kerületeire is. A fertőző betegségek elleni küzdelmet komolyan csak a szociális viszonyok javításával lehet megvívni.

   Az egyéni védekezés terén súlyt kell helyezni mindarra, ami az egészség megóvására és fenntartására alkalmas, elsősorban tehát a szeszesitaloktól való tartózkodásra, mert tudvalevő, hogy a szeszesitalok a fertőző betegségekkel szemben való ellenállást nagy mértékben csökkentik. Különösen járványok idején fontos ez a szabály, amikor a szeszesitalok által fenntartott gyomorhurut gyakran nyit kedvező kaput a kolerabaktériumok behatolására.

"A fertőző betegségek ellen való küzdelemben tehát a hangsúly sokkal kevésbé a baktériumok elpusztításán van, hanem inkább azon, hogyan lehet a szervezet ellenállóképességét növelni. A baktériumok kipusztítása tökéletesen nem lehetséges, különösen éppen a legelterjedtebb fertőző betegségnél, a tuberkulózisnál, amelynek baktériumai úgyszólván mindenütt jelen vannak.

Ezen az uton eredményes küzdelmet elsősorban csak olyan esetekben lehet folytatni, amikor a harcot nem maguk ellen a láthatatlan kicsinységü mikroorganizmusok ellen folytatjuk, hanem azok ellen a jóval nagyobb élőlények ellen, amelyek a fertőzést közvetítik. Így például a pestis elleni küzdelemben nagyon fontos a patkányok irtása, amelyek a pestisre nagyon hajlamosak és megbetegedve tovaterjesztik a betegséget. Valamint a malária elleni küzdelem is sikerrel kecsegtet, mert a szúnyogokat, amelyek a fertőzést egyik emberről a másikra viszik, ki lehet irtani azáltal, hogy a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen állóvizeket lecsapolják, vagy másképpen alkalmatlanná teszik a szunyogok szaporodására.

   "Az emberi test védő szerkezetei azonban nem minden embernél működnek egyformán hatásosan a baktériumok ellen. Mindaz, ami a test egészségi állapotát rontja, diszponál a fertőző betegségekre, mert a természetes védőerők működése gátolva van, vagy egészen meg is szűnik. Például a gyomorhurut, amely a gyomornedv rendes elválasztását gátolja, megkönnyíti a baktériumok behatolását a gyomorfalon át. Ezért olyan fontos például kolera idején a rendes emésztés és ezért kapják meg a kolerát könnyebben a gyomorhurutban szenvedők, különösen a krónikus alkoholisták. De magának a vérnek védőképessége is csökken az egészség és életerő romlásával, szintén beáll a diszpozíció, amikor is már kisebb mennyiségű és kevésbé virulens baktériumok is betegségeket okozhatnak.