Gyereknevelés

Tisztelt Doktor Úr/Hölgy! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a kisfiamat, mivel az Édesapja a születése előtt elhagyott az élettársammal neveljük, akivel Igriciben lakunk. A bölcsibe jól alkalmazkodott és szerették is, meg ő is a társait, meg a dadákat. Kivettem, mert oviba írattam be. Miskolcon laktunk az előző párommal, de nem volt valami jó a kapcsolatunk, de a gyereket szerette csak az volt a baj, hogy mindent megengedett neki, mint az Édesanyja. Elég nehéz ezért a nevelése, mivel Én idegileg gyenge vagyok és hamar robbanok párommal ellentétbe, mert ő nagyon türelmes. A gond az, hogy a gyerek minden apróságért hisztizik és próbál átvágni minket, ami velem szembe sikerül. Néha rohamos sírása van és ezt nem bírom hallgatni. Nem tudom vele szemben a szavam tartani és párom is mindig lecsesz érte. Akármit mondok a gyereknek rám se hederít. Vissza felesel és elzavar. Ha a fenekére csapok vagy a kezére, mert olyat csinál, akkor egyenesen a szemembe nevet. Másokkal pl.a nagyival meg az ellentéte. Ha meg kikap, mert Én vagy a párom leszídjuk és sír, néha nemtudom megállni, hogy ne szorítsam magamhoz. Segítsen kérem mit tegyek, mert ebbe megfogok őrülni. Köszönettel Beke Ildikó

Dr. Varga Tamás válasza gyerek fegyelmezés témában

Tisztelt Kérdező! A legfontosabb az lenne, ha nevelési kérdésekben a felnőttek egyformán viszonyuljanak a gyerekhez. Meg kellene beszélni a családban a határokat, szabályokat és mindenki így viszonyuljok a kisfiúhoz. A nagyobb hisztiket, ha lehet figyelmen kivül kell hagyni, nem reagálni különösebben, magától meg fog nyugodni a gyerek. Úgy érzem, hogy önnek kellene megpróbálni változtatni és higgadtabban, türelmesebben reagálni. Ez az életkor egyébként is az akaratosság megjelenésének időszaka. Ha nem boldogulnak, ill ön nem tud türelmesebben viszonyulni gyermekpszichológus segíthet, aki a gyerekkei és önnel is közösen foglalkozik, aktuális tanácsokat adhat.

Itt kérdezhet