Lelki sérült gyermek?
Tisztelt Doktor Úr/NŐ! Hónapok óta fennálló problémával fordulok Önhöz, melyet eddig családon belül próbáltunk orvosolni, de lehet, hogy hamarosan külső segítségre lesz szükségünk. Megpróbálom röviden vázolni a problémát: Kisfiam 3 éves. Édesapjával fél éves kora óta nem élünk együtt. Tudom, hogy egy kapcsolat megromlásához két ember kell, de elsősorban nálunk a különválás azért történt, mert ő maximálisan kimerítette a lelki bántalmazás már elviselhető szintjét. A kicsit én nevelem, apja hetente kétszer láthatja Őt (ebben mi egyeztünk meg, bírósági per nem volt), van, hogy ott is alszik nála. Ezeket a láthatási gyakoriságokat én nagyon sokallom, de ez egy viszonylagos aranyközépút a kettőnk igénye közt. Ő ui. először heti ötszöri láthatást akart! Én időközben megismerkedtem valakivel, akivel összeházasodtunk. Nagyon boldogan éltünk, boldogságunkat csak a pici apja árnyékolta és árnyékolja be folyamatosan. Nagyon erős jellem, mindenbe bele akar szólni, még a kicsi szobájának a díszítésébe is. Pár hónapja sajnos a gyerekem viselkedése megváltozott a férjem irányába. Nagyon jó volt a kapcsolatuk, ám hirtelen gyökeres fordulatot vett. A legrosszabbak a reggelek és az esték. Olyankor a férjem még csak nem is szólhat a kicsihez, mert heves sírásban tör ki. Már nem fürdetheti a férjem, nem készíthet neki vacsorát, nem játszhat vele.. Tudom, hogy a férjem viselkedése nem változott meg, hiszen nagyon szereti a gyerekemet és azóta is nagyon kedvesen és türelmesen közeledik felé - hónapok óta! Viszont - tudom, hogy egy 3 éves kisgyereknek nem mindig lehet adni a szavára - kisfiam nemrég mondta, hogy "apa azt mondta, hogy ne szeressem a Lacit", és hogy ő az igazi (!) apa. Ha pszichológiai szempontból bebizonyosodik, hogy az édesapja befolyásolja a kicsit, ellenünk hangolja, (volt rá példa, amikor említette, hogy ha nem találkoztam volna a férjemmel, hanem több kapcsolatom is lett volna, elvetette volna tőlem a kisfiamat) kezdeményezni fogom a bíróságon a láthatás csökkentését. Az Ön véleménye szerint fennáll ennek a lehetősége vagy valamilyen egészen másfajta, mondjuk olyan "nem tudom, hová tartozom - érzés" kavarog a pici fejében? Válaszát előre is köszönöm!
Dr. Varga Tamás válasza válás témában
Tisztelt Kérdező! Bizony, már egy 3 éves gyermek érzelmi életét is alaposan befolyásolhatják a számára még nem teljesen érthető viszonyok, kötödések, hovatartozás. Azt javaslom, hogy a "nevelőapa" próbáljon meg türemlesen, szeretettel fordulni a gyerek irányába, a nevelési kérdésekben átmenetileg ön legyen a meghatározó. Szerencsés lenne, ha tudnának erről volt férjével is beszélni a gyermek érdekében. Ha úgy tűnik, hogy tartós az érzelmi labilitás, gyermekpszichológus tanácsát, segítségét kérhetik.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
