Szükségem lenne pszichológusra?
Tisztelt Doktor Úr/Nő! Felmerült bennem a kérdés és igazság szerint már a férjemben és a családomban is, hogy esetleg pszichológusra lenne szükségem. Problémám a következő:Sokszor van szélsőséges hangulatingadozásom, boldogtalanság-érzésem, látszólag ok nélkül. Szinte minden problémát nehézségként élek meg és bár meg tudom oldani, de sokszor nagy bennem a belső feszültség. Ezt általában a páromon és a közvetlen családtagjaimon vezetem le. Sokszor, bár az ok maga megvan, de nagyon eltúlzom, talán felnagyítom a dolgokat.Én is érzem, hogy boldogtalan vagyok, bár nem mindig, mert valamikor meg boldogság önt el, és tudom, hogy szerencsés vagyok. 2010.áprilisában született meg a kisfiam. Sima, problémamentes szülés volt. Utána sárgaság miatt inkubátorba került 1 napra, nekem nagyon rossz volt ott látni őt. Még a kórházban egyik este nagyon rám tört az érzés, sírtam., hogy mi lesz otthon, nem fogom tudni ellátni, ahogy utánaolvastam ez a baby blues lehetett. Bálintot szoptatni akartam mindenáron, mellgyulladást kaptam többször is, antibiotikumot is szedtem rá, de mindezek mellett is csak anyatejet kapott 6 hónapos koráig és 22 hónapos koráig szopott. Közben költözködtünk, új házba kerültünk, kertes családiba. Fiam rossz alvó volt. sokat éjszakáztunk.Édesapám nagy beteg volt, 2011. aug-ban meghalt. Nem tudtam elfogadni, hogy így meg kellett betegednie, ismeretlen eredetű betegség bolt, teljesen leépült. 2011. okt-2012.febr.és júl-ban volt 3 vetélésem, még korai időben, a 3.volt 8 hetes.okt-től újra dolgozom, kisfiam bölcsibe jár. Nem volt vészes az átállás, hamar megszokta a bölcsit. Sok szorongás van bennem, hogy nem tudok megfelelni, sokat számít az emberek véleménye. Egy negatív vélemény teljesen lehúz. Nem tudom, hogy meg tudtam-e fogalmazni értelmesen a problémámat, de remélem, hogy igen.Ön szerint érdemes lenne szakembert személyesen is felkeresni? És ha igen, mi az útja-módja ennek? Gyógyszert nem szeretnék szedni, ha egy mód van rá. Előre is köszönöm a segítségét! El
Dr. Veress Dóra válasza szorongás témában
Kedves El! Az elmúlt 2 évben annyi stresszt élt át, hogy egyáltalán nem csoda, hogy ingerült és hangulatingadozásai vannak. Egy gyermek születése és elindulása az életben maga megterhelő az anyának, különösen ha az maximalista. Az édesapja megbetegedése és elvesztése, illetve a sorozatos vetélések, a munkába való visszaállás még ehhez pluszban hozzátesznek. Ilyen helyzetben én azt tanácsolom, hogy fogadja el, hogy a jelenlegi állapota ezeknek a következménye, és egyáltalán nem meglepő, hogy így érez. Keressen lehetőséget arra, hogy pihenhessen. A felszabadított időt fordítsa önmagára, a saját feltöltődésére, a gondolatai tisztázására, semmiképp nem arra, hogy a gyerekkel legyen vagy utolérje magát a házimunkában. Emellett kezdjen sportolni, mert a felgyülemlett feszültséget le kell vezetni, és ennek nem a családtagokkal való veszekedés a megfelelő módja, hanem a sport. Tudom, hogy az ön élethelyzetében a sportolás és az önmagára fordított idő felszabadítása nagyon nehezen megoldható, de gondoljon arra, hogy mindenkinek jobb, ha ön nyugodt és kiegyensúlyozott, még ha átmenetileg kevesebb időt tölt is a családjával. Ha úgy érzi ennél többre van szüksége, akkor javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, aki relaxációs technikák megtanításával segíteni tud a stressz feldolgozásában.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
