Miért nincsenek céljaim és motivációm?

Üdvözlöm! Még csak 22 éves vagyok, de már most elveszve érzem magam. Azt látom körülöttem, hogy egyre több embernek van célja és tesznek is érte, nekem pedig sosem volt, amióta az eszemet tudom. Lassan 2 éve vagyok pályakezdő munkanélküli és egyszerűen nem érzem célját, hogy azonnal dolgoznom kéne. Otthon ülök és van, hogy napokig ki sem lépek a lakásból. Aztán azon kapom magam, hogyha lenne rá ok, hogy elmehessek itthonról (barátok stb), akkor inkább otthon ülök. Pedig nyitott személyiség voltam. Elkezdtem foglalkozni az önfejlesztéssel és akárhány könyvet olvasok arra döbbenek rá, hogy lusta céltalan, és motiválatlan vagyok, illetve voltam gyerekkorom óta, pedig meglennének a képességeim rá, hogy nagyot alkossak. Mindig másokra hagyatkoztam, úsztam az árral és hagytam mások döntsenek rólam, aminek én ittam meg a levét. A dolog olyan kóros, hogy a kapcsolataimra is kihat. Barátaim száma kevés, és már 3. éve nem volt kapcsolatom. Egyszerűen nem érzem azt a löketet, hogy barátnőm legyen, hiába is akarom, pedig nagyon jó lenne. Elvégeztem egy felesleges szakmát, csak mert nem volt kedvem keresni egy nekem valót, jártam fősikolára is (ami nem is való nekem), csak mert ne kelljen dolgozni és inkább bejártam előadásra és aludtam. A családban testvérem pozitív példa, neki jó állása van és világ életében dicsérték az iskolai teljesítménye miatt, én meg úgy érzem megfelelési kényszerem van. Onnan gondolom, hogy mindig reakciókereső vagyok és ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem (pláne ha másnak teszek valamit), akkor hamar elmegy a kedvem a dologtól és idegesen odébb állok. Nem tudom a kudarcot feldolgozni. Vannak hobbijaim és mindig sportoltam, de a motiválatlanság miatt abba is hagytam a sportot. Egyszerűen fogalmam sincs miért van ez, csak mennek el mellettem a napok úgy, hogy semmit nem csinálok. Nem vagyok boldogtalan és nincsenek negatív gondolataim sem szerencsére, de boldog sem vagyok. Nem tudom mitől alakulhatott ki ez, de világ életemben "lusta" voltam.

Dr. Veress Dóra válasza motiválatlanság témában

Kedves Kérdező! A, depressziónak az egyik vezető tünete az örömtelenségérzés, éppen ezért érdemes lenne felkeresnie a pszichiátriát, hogy egy szakember megállapítsa, hogy valóban "csak" lustaságról és motiválatlanságról van szó, vagy komolyabb a probléma. A hosszú magányos, munka- és társtalan időszak lehet táptalaja a hangulatzavarnak, így nem szabad elvetni ezt a lehetőséget. Ha nincs ilyen problámája, és jól látja a saját eddigi életét, akkor itt az ideje véget vetni a folytonos visszatekintgetésnek. Vegye a kezébe a saját életét, és kezdjen valamit saját erejéből csinálni. Azt írja, hogy mindig megmondták, hogy mit csináljon és milyen iskolákat végezzen el. Most keressen magának valamit, amit szívesen csinálna. Valószínűleg nem lesz könnyű egyedül megtalálni a saját útját, és önálló, felelős döntéseket hozni, de el kell kezdeni valahol. Ha nem boldogul egyedül, vagy segítségre van szüksége, akkor keressen fel egy pszichológust.

Itt kérdezhet