Egy komoly pszichés problémával küzdő lány esélyei

Kedves doktornő! A nővérem gondjával fordulok önhöz. Mindig is voltak jelei, hogy ő az átlaghoz képest érzékenyebb és labilisabb személyiség, de azt nem sejtette senki, hogy egyszer ilyen mélyre zuhan majd. Körülbelül 5 éve kezdődtek a gondok, mielőtt befejezte volna a egyetemet. Nem tudom pontosan mikor fordult először pszichiáterhez, de az biztos, hogy nagyon hamar gyógyszeres kezeléssel próbálkoztak nála. Kezdetben antidepresszánsokat szedett, amik egy ideig segítettek is, de aztán elkezdtek fokozódni a gondjai és így egyre erősebb szerek kerültek alkalmazásra. (Jelenlegi mellékelve) Különböző kórképeket aggatták rá az orvosok: szorongásos depresszió, hiszteroid személyiség, borderline szindróma, bipolaritás. Valószínűleg ezek mindegyike igaz is rá valamilyen mértékben. Jelenleg nagyon rossz állapotban van: naphosszat csak alszik, fekszik, nem jár el sehova, kapcsolatai teljesen leépültek, egyedül már nem is képes kimozdulni otthontól. Rendszeresen vannak dührohamai: ilyenkor tör-zúz, kiabál, káromkodik. Láthatóan nagyon nagy lelki fájdalma van ilyenkor és lehetetlen vele beszélni. Sokszor téves képzetek is jelentkeznek nála: beképzelt szerelem, mintha neki üzenne a TV, vagy a youtube videó. Az étkezése összevissza és falánk, ezzel kárpótolja magát. Képtelen rendet tartani maga körül, hegyekben állnak a földön a cuccai. Dühe néha önmaga ellen irányul, elcsúfítja magát (pl: levagdossa a haját).Öngyilkossággal csak fenyegetőzik néha, soha sem próbálta meg. Szóval nagyon nehéz a helyzet, neki és a családomnak is. Abban szeretném megkérdezni a véleményüket, hogy milyen esélyei maradtak a nővéremnek? Milyen terápiás lehetőségek vannak számára? Anyagi lehetőségeink nagyon korlátozottak és ő nem aktív a saját gyógyulása érdekében. Jelenleg csak a gyógyszert szedi, terápiában nem vesz részt. A Tündérhegyről rossz emlékkel tért haza, de nem tud esetleg másik terápiás közösséget, vagy egy jó pszichiátert ajánlani? Gyógyszerezéséről mi a véleménye? (sajnos nem mindig szedi, úgy ahogy kéne)

Dr. Pálvölgyi Rita válasza pszichiátriai rehabilitáció témában

Tisztelt Kérdező, Meg kéne próbálni afelé terelni, ami neki is vonzó lehetőség. Vannak önsegítő, rehabilitációs, közösségi pszichiátriai lehetőségek. Kezdetben talán segíteni kell őt az eljutásban, de később önállóan is képessé válhat. Érdemes a lakóhelyükhöz közeli pszichiátriai klinikán érdeklődni a fenti lehetőségekről. Üdvözlettel.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2015. február 03.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Kényszerbetegség, családi élet, mi a...
Tisztelt Doktornő! 1 éve kezdődött a problémám, (bár előtte is voltak apróbb jelek már), amióta a gyerekek már nem szorulnak segítségre önnállóan öltöznek,...
Antipszichotikum elkerülő...
Üdvözlöm! Több éve fennálló elkerülő személyiségzavarral küszködök, önbizalomhiány, szorongás, félek beszélgetni emberekkel, ami nagyon megkeseríti az...
Kényszergondolatok vásárláskor
Az elmúlt pár évben nem tudom mitől, de furcsa dolgokat csinálok. Nem merek internetről ruhát rendelni mert úgy érzem pszichésen nyugodtan magam, ha boltból...
Paranoid viselkedés belátás nélkül
Tisztelt Doktornő, azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy mit tehetek akkor, ha az élettársamnak (52 éves férfi) hónapok óta üldözési mániája van,...
Antidepresszáns gyógyszerinterakció
Tisztelt Doktor Nő! Tavaly szeptemberében kezdtek kezelni pánikbetegséggel, szorongással. Szédüléssel járó panaszok, izzadás, erős szívdobogás, homályos...
Antidepresszáns váltás
Tisztelt Doktornő! 12 évig szedtem Cipralex 20 mg gyógyszert, (kevert szorongásos, depressziós tünetek miatt) amely tökéletesen bevált, teljesen jól éreztem...