Kényszerbeteg lennék?

Kedves Doktornő! Párterápiára járunk a párommal a családi problémáink megoldása miatt. A párterápia alkalmával felmerült nálam a kényszerbetegség lehetősége, de sem a pszichológusok nem szakértők ebben (saját állításuk szerint), illetve hát mi a párommal sem vagyunk azok. Tüneteim fél évvel ezelőtt kezdődtek és a következőek: - félelem a halálos betegségektől (pl. hiv, hepatitis) . Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy véletlenül elolvastam egy cikket arról, hogy, hogyan terjednek ezek a betegségek, ezért ha valami problémás szituációba keveredek, akkor ki kell, derítenem, hogy nem fertőződhettem-e meg. Például egyszer álltam a bkv-én és nem kapaszkodtam és a busz hirtelen nagyot fékezett, amire én belekapaszkodtam valami csőszerűségbe, amitől megsérült a kezem (karcolások, pici vérzés), de mellette egy másik színű vér/ rozsda is megjelent a kezemen. Nem gyakran történik velem ilyesmi, de azért az utóbbi fél évben összesen volt kb. 4-5 ilyen esetem. Ilyenkor neten megkeresem, hogy így terjedhet-e, ott leírják, hogy valószínűleg nem. Fél éve még napokig tovább kutakodtam, majd a kutakodással történt idő egyre csökkent, legutóbbi esetben 1 óra alatt meggyőztem magamat, hogy influenzában nagyobb eséllyel meghalok, uh. probléma letudva. Ezen már újabban nem rágódom, átmenetinek gondoltam a problémát és úgy érzem ura vagyok ennek a helyzetnek. - félelem attól, hogy a gyerekeim megbetegednek. Ez sem állandóan áll fenn, csak ha éppen van valami tünetük. Ilyenkor hajlamos vagyok "bepánikolni", de végül mindig jól döntök, csak a gyógyulás végéig kissé felfokozott állapotban vagyok és figyelem őket folyamatosan., De ha hónapokig nem betegek, akkor örülök és nincs ezzel problémám. Tehát én nem érzem kényszerbetegnek magamat, de a párterápián kiderült, hogy a párom nem bírja elviselni az én basztatásaimat, ami szintén kapcsolódhat ide, ez 1, 5 éve kezdődött azzal, hogy a gyerekeim közösségbe kerültek és 1 év alatt szinte folyamatosan náthásak voltak (krupp, lázgörcs, kétszer korház, neurológia, reflux, alvási apnoe igazólódott, kardiológia és legvégül az orrmandula kivétel is felmerült/, de ez Hála Istennek nem valósult meg). Én ezt az 1 évet nagyon rosszul éltem meg, tele voltam aggódással, azonban ez mára elmúlt, most akkor aggódom csak, amikor betegek. Viszont bevezetem 1, 5 éve bizonyos intézkedéseket a családba, hogy ezekkel csökkentsük a megbetegedések lehetőségét: - előszobába kell hagyni a cipőt, kinti kabátot, nadrágot - ha behozunk pl. bevásárlás után kinti szatyrokat, akkor azt ne tegyük le az asztalra (ami nincs soha fertőtlenítve, hetente egyszer vizes ronggyal takarítom) Párom mindig kicsit megszegi ezeket a szabályokat, pl. a szobában veszi le a kinti nadrágját, vagy elfelejti a - kinti dolgokat nem teszünk le az asztalra - szabályt és leteszi az asztalra pl. a telefonját. Én ilyenkor szólok neki (basztatom), de nem fertőtlenítem le pl. az asztalt. Próbálom elengedni a dolgokat is és már nem is szólni, de akkor meg azt mondja, hogy "látom rajtad, hogy bajod van ezzel". Nekem ezzel sem lenne bajom, nincs ingerem arra, hogy feltétlenül kimondjam, szerintem már ez is javulás és előbb-utóbb talán fel sem tűnnek majd az ilyen dolgai. Sokszor elengedem pillanatok alatt magamban és nem is szólok és nem is látja rajtam, hogy van valami problémám: pl. koszos telefon a földre, gyerek nyonyóját ráteszi (alvókája, ami folyamatosan a szájában van) és utána rohan vele tovább. Biztos sok mindent észre sem veszek, csak feltűnik néha ez-az, amiért én szólok/, de ha kérés lenne, akkor nem is szólnék, de akkor úgy-e nézek., Ami a gyakoriságot illeti: volt, hogy napi 5-ször is a páromra szóltam valamiért és úgy is volt, hogy napokig egyszer sem. Nekem amúgy ez a "rászólás" sem probléma, csak szeretném, ha nem fordulna elő, amit éppen csinál és ezért szólok, amúgy én percek alatt átlendülök rajta (nem is foglalkoztat, nem fertőtlenítek, nem kompenzálok), de ő sokkal hosszabban dühöng ezen, hogy már megint.. Elmesélek ezzel kapcsolatosan még egy SIKERES esetet: tavalyi év végére eljutottam addig, hogy, amikor a párom náthás volt, akkor kértem ha tüsszögnie/ köhögnie kell, menjen be a fürdőszobába és mosson kezet utána, nehogy mi fertőzzük a gyerekeket (ő tanár és gyenge az immunrendszere, sokszor beteg) és főleg ne fertőzzük felül - ekkor tehetetlenségemben már ezzel próbáltam kompenzálni, de ő nem tartotta be a kérésemet csak kb. 1 hónapig, azóta nem volt erre szükség. Az idén, azaz fél évre rá egy dolgot kértem ezzel kapcsolatban: oltassa be magát influenza ellen, a többit ott és akkor csinál, ahogy akarja. Tehát idén már tüsszöghetett, köhöghetett kedvére, soha egyetlenegyszer sem szóltam rá és őszintén: nem is zavart egyszer sem. Tehát túllendültem ezen a problémán, de ő még most is emlegeti ennyi idő elteltével, hogy én milyen kényszeres vagyok. vagyis inkább az zavarja, idézem "elmenekültem anyámtól, mert basztatott, és most ez van a házasságomban is." Takarítani heti egyszer szoktam: felporszívózok és vízes felmosást is végzek. Kezet mosni munkában csak wc-zés után szoktam vagy ha pl. valakinek a vérző kezével kell kezet fognom. Otthon kezet mosok mielőtt a gyerekeknek enni adok és wc-zés után. Fertőtleníteni max heti egyszer egy "problémás" tárgyat szoktam ad-hoc módon, például: taknyos eladó megfog egy árut, amit megveszek, hazaviszem, tárgy leesik a szoba közepére én hozom a fertőtlenítőszert és lefújom a helyét. Rendszeresen semmit nem fertőtlenítek. Még az a dilim, hogy nekünk a párommal és a gyerekeknek legyen külön törölközője és a ruháink nagy részét is külön mosom (illetve ezt a párom végzi)., De ha bármelyik elmarad, nem esem kétségbe, nem kompenzálom semmivel, minden mehet tovább, ahogy van.. Elnézést a hosszú bevezetőért, de a párterápián fontosnak tartották, hogy ki legyen zárva a kényszerbetegség lehetősége. Én tényleg mindent igyekeztem leírni, ami csak felmerülhet. Ez alapján Ön szerint kényszerbeteg vagyok?

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szorongás témában

Tisztelt Kérdező, Inkább szorongásos, hipochondriás jellegűnek érzem a tüneteit, amire másodlagos ráépülnek tisztasági procedúrák. Ezekkel a panaszokkal lehet felkeresni pszichológust, pszichiátert, és a segítségüket kérni a tünetek, szorongások enyhítésében, megszünetetésében. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni