Ringlispíl

Kedves doktornő! Jelenleg három hónapos babámat nevelem, a korábban megállapított diagnózisok miatt járok pszichiáterhez. Az orvos logorrheát említ, a másokhoz képest kissé gyors beszédtempóm miatt, és azt mondja, hogy a gondolkodásom is felgyorsult., Amikor az asszisztensének diktált, a bipoláris affektívat említette. (A két másik diagnózist szimplán beemelte a korábbiakból.) Az orvossal való beszélgetések az alkalmasságomat és pszichés értelembe vett megbízhatóságomat hivatottak, demonstrálni. A felgyorsult beszéddel és gondolkodással és a hozzájuk kapcsolt bipoláris depriesszióval annyi a hiba, hogy részemről semminemű, depresszió nincs jelen. Tartós búskomorság a kanyarban nincs. Nem is volt jellemzően soha. Ahogy mai gondolkodással pszichés betegek megnyilatkozásait olvasom, hallom bármi forrásból, megrökönyödöm. Eszerint tán bagatell kijelentés lenne részemről, hogy a beteg menjen el naponta zuhanyozni, öltözzön rendesen meg tisztességesen, takarítson maga körül, gondoskodjon másokról, disztingváljon, mozogjon rendszerrel, dolgozzon és/vagy tanuljon. Tisztelje magát és embertársait. Eddig az volt a feltevésem, mindenki úgy működik helytelenül, ahogy kb. egy évvel ezelőttig jómagam, amit a fenti szokásokkal rövidrevágtam. Az ehhez vezető út legfontosabb pillére az igény volt, mely szerint gyermekem rendes, tisztességes nevelést, odaadó, szerető szülőt érdemel. Leállni azzal, amit korábban ügyködtem nulla kimenettel, amit saját szóval vergődésnek neveznék, célok híjában. Az ember elkezd tükörnek kellemesen öltözni, ráérez a finomságokra, hogy tetszést akar, embereket maga köré, miegyebek. A korábbi nem túl bölcs megnyilatkozásokat szóban és tettben, ezeket próbálom kiigazítani szintén szóban és tettben. A korábbi öndestruktív ügyeim miatt ugye megvan a szakemberekben a jogos félelem. Sok szörnyűséget hallunk. Óhatatlan. A szakemberek mindenképp figyelembe veszik a viselteket. A pszichiáter kiégés lehetőségét vetette fel. Ennek nem látom igazát. (Noha a felvetés embermivoltunkból vetten adott.) A szakemberek aggodalmát tiszteletbe tartom, tekintve, hogy az ember jellemzően nem egy olyan kitevő, ami 180 fokos kanyart vesz a korábbiakhoz képest; a papír pedig nem száll el nyom nélkül. A problémát esetemben az veti fel, hogy nem szeretnék úgy kényszerülni gyógyszerek szedésére, hogy nem szorulok rá. A kiirt tabletta, a Lamolep 25-ös dózisnak nem számottevő még, csakhogy ahogy azt olvastam, a felnőtt napi adag 100 és 400mg között változik. Vagyi emelni fogják. Ez, ha jól emlékszem, hangulatstabilizáló. A gond az, hogy nincs gond. A gyors beszéd gyerekkorom óta jellemző. Gyorsan pörögnek a gondolatok. Írással foglalkozom, ez épp kapóra jön. Egy igazán kies (vö. kedves, aranyos, édes, csinos) fiatalemberrel beszélgetek napi szinten május óta. Már ismeretségünk másnapján pozitív gyanakvó kíváncsisággal kérdezett rá, hogyan van a napi szóképzési potenciál esetemben. (Hamar meglett a közös pont, a fiatalember eléggé benne van az irodalomcsinálásban.) Nos, a skizofrénia esetében nem tudom, mekkora idő tünetmentesség kell bármi ellenvéleményhez, már, hogy nincs jelen a betegség, a felvetés is furcsa, mert nálam a hallucinációk a felírt tabletták szedése előtt nem voltak jelen. Több, mint egy éve nem volt példa semmi téveszmére, mivel nem volt jelen nálam gyógyszerszedés. A bipolárisnál pedig hibádzik minden egyéb a kissé gyors gondolkodáson kívül. (Miért minden esetben a középmezőny a referencia?) Az ember nem egy szabványermék. Egy baráti weboldalon páran elrebbentették, hogy menni fog az az irodalomművelés, amihez nem árt egy kis logorrhea, az üresmenetben való szócséplést leszámítva. (Ami egyébként relatív.) Megjegyzésként írom ide, a véletlen hozott az oldalra tallózással.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szükséges gyógyszerelés témában

Tisztelt Kérdező, Ismeretlenül nem foglalhatok állást az Ön által felvetett kérdésekben. Azt tanácsolnám, hogy kezelőorvosával, - aki Önt vélhetően régről ismeri, és sokáig kapcsolatban lesznek még, - beszélje meg a fenti felvetéseket. Neki tudnia kell, hogy Ön, hogyan látja a felvetett kérdéseket, és észrevételeit nyilván figyelembe fogja venni a gyógyszerelés kialakításánál. Általánosságban annyit mondhatok, hogy a gyógyszerelés teljes és hirtelen elhagyása a fent említett diagnózisok esetén a visszaesés veszélyével járhat. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni