Ennyi volt?

Tisztelt doktornő! 20 évet küzdöttem és most mindenem megvan. A kirakós utolsó darabját 1 éve értem el, a teljes mértékben kielégítő munkát. Azóta nem találom a helyem csak téblábolok. Ennyi volt? Míg korábban a küzdelem során termékenyen töltöttem minden szabad félórát, most csak merengek. A lufi kipukkadt, nincs tűz, nincs szenvedély. Már nem kell új bútor, új autó, még több ruha vagy pénz. Szerényen, de mindent elértem, nem kell új diploma, új állás, új férj. Céltalanul telnek mindennapjaim, míg korábban számos füzetet írtam tele céljaimmal, feladataimmal, hisz feszített volt a tempó. Most, hogy egy állásom van, már nem olyan értékes a lopott szabadnap, most, hogy már akármikor lenne időm a hobbijaimra, már nem hajt az alkotási vágy., Mintha másik ember lennék, a gondolataim sem a régiek. Egy éve próbálok a stresszmentes életből valamit kihozni, de nem megy! Ez nem én vagyok! Soha nem hittem volna, hogy, amikor elérem a céljaimat, nem fogok tudni mit kezdeni a felszabadult energiával. Bennem van még erő, új célokat szeretnék, de nincs hozzá kedvem, nincs hozzá motivációm, mert minden elveszett, amikor beteljesedett az életem. Szégyellem bevallani, hogy nem tudok mit kezdeni elért sikereimmel, nem tudok erről senkinek beszélni, hisz ki értené meg miért nem élvezem az életet. Fura érzés kimondanom, de jelenleg a munkahelyem a legjobb az életemben, félek a hétvégéktől, a szabadságtól, pedig korábban épp fordítva volt, minden pillanatot megragadtam az önmegvalósításra. Nincs több célom mindenem megvan, vagy, ami nincs az nem is kell. Bele kell törődnöm? Ennyi volt? Korábban hegyeket mozgattam, most pedig dőljek hátra és? És mit csináljak? Nyilván élvezem, hogy nem a létszükségletért kell küzdenem, nem ordítok a stressz miatt, nem okolom a férjemet és még több időm van a gyermekemre. Feltételeztem, hogy egy év alatt megszokom az új körülményeket és alkalmazkodom, de a segítségére van szükségem! Voltak korábban, depressziós időszakaim, a kedvetlenség stimmel, de az okok nem. Nekem célokra van szükségem, amiért elszántan küzdhetek, ahogy eddig is tettem. Motiválatlan vagyok a magánéletemben, épp fordítva volt korábban. Próbáltam új hobbit találni sikertelenül. Elfogyott a fűtőanyag mégis görcsösen ellenkezem a "csak élni" ellen. Azonban az új hegyek megmászásához nem találom a motivációt. Már nem kell nagy problémákat megoldanom, már nem kell sakkoznom az idővel és a pénzzel. Már nem kell értelmes munkáért még többet tanulnom. Már nem kell a hobbijaimmal stresszet oldanom vagy pénzt spórolnom. Biztosan sokan kinevetnek, mert az a gondom, hogy nincs gondom. Kérem segítsen, hogyan szerezhetném vissza a motiváltságomat. Az előző munkahelyemen kiégtem, korábban voltam, depressziós, de most jól vagyok, hisz minden okom megvan a boldogságra mégsem tudom maradéktalanul élvezni. Köszönöm szépen a tanácsát!

Dr. Pálvölgyi Rita válasza céltalanság témában

Tisztelt Kérdező, Csak találgatni tudnék, mi idézi elő ezt az energia-vesztett állapotot. Inkább nem teszem ismeretlenül., De biztos vagyok benne, hogy van oka, és egyéni pszichoterápia során nyomára is lehet jutni. Úgyhogy ezt tanácsolnám: keresse fel személyesen egy kollégámat. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni