Pánikbetegség (?)

Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita! Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy valószínűleg pánikbeteg vagyok. Február elejére kaptam időpontot pszochiátriára, de addig is szeretnék megnyugodni, legalábbis szakember véleményét hallani, hogy ez egyáltalán pánik-e. Augusztusban volt az első pánikrohamom, minden előjel nélkül. Aznap elolvastam egy cikket magáról a pánikbetegségről kíváncsiságból. 2 éve jártam pszichológushoz hipochondriával, úgy éreztem, hogy fölülkerekedtem rajta. Fejben is furcsán éreztem magam, olyan volt, mintha nem érteném mi történik körülöttem, felvillant a telefonom, és nem a rendes ijetség történt, hanem, mintha ez csak fejben lett volna. Elég nehéz megfogalmazni. Ez elindított egy folyamatot, elkezdett erőteljesen dobogni a szívem, szédültem, remegtem és ahogy vége lett kivert a víz. Sikerült magam lenyugtatni, hiába volt halálfélelmem, csendben lezajlott, a körülöttem levők nem is igazán vették észre. Ezután szeptemberben a moziban tört rám az ijedtség, egy horrofilmet néztünk, ki kellett jönni, és azóta minden egyes nap bennem van ez a feszültség. Ez a zavartság., Mintha fejben valami elromlott volna. Hullámzik, amikor "tiszta" vagyok akkor nagyon jó, olyankor nem is értem, hogy miért kap el ez a másik tudatállapot egy negatív töltetű szó vagy hang miatt. Ha lefoglalom magam akkor is jól vagyok, de nehéz 0-24 ezt tenni, terelni a gondolataimat. Nem tudom mi lehet ez, ez a fejben lévő furcsa tudatállapot aggaszt a leginkább. Azóta talán 2 pánikrohamom lehetett, de azt még el is viselném, ha nem paráznék akármin, ha napközben rámjön. Fizikailag olyan érzés mintha leesne a vérnyomásom, egy picit megszédülnék, tudatilag meg olyan, mint, amikor "nem tudok valamit feldolgozni mert nem hiszem el, hogy velem történik", menekülhetnékem van, vagy, mintha valamit annyira nagyon nem akarnék, hogy felidegesít a gondolata. Nem tudok leülni és végignézni egy filmet, de még egy mesét sem, mert érzem ezt az ijedtséget. Lehet egyébként, csak szimpla ijedtség, csak valamivel más az érzés és nem ismerem fel. Tényleg az a legjobb kifejezés rá, hogy, mintha másik tudatállapotban lennék. Még annyit hozzáfűznék, hogy, amikor volt az első pánikroham, akkor lett vége egy nagyon stresszes kapcsolatomnak, ami 8 hónapon keresztül minden napos sírva elalvást okozott. A háziorvosom elküldött még szeptemberben vérvételre, nem volt semmi eltérés. Most ő írt fel azaraxot, de lefekvésen kívül már azt sem merem bevenni, mert a héten az egyik reggel bevettem egy fél szemet és rá pár órára szintén volt egy gyengébb pánikrohamom, de kimentem a mosdóra és 5 percen belül elmúlt. Az volt a furcsa, hogy az előzőekhez képest nem nyomta rá a bélyegét a napomra, hamar kihevertem. Szóval nem érzem, hogy használna, de legalább az álmaim már annyira nem kuszák. Ön mit gondol erről? Ezeket okozhatja pánikbetegség? A "zavart tudatállapotot"? Van ebből kiút? Ha a hétvégére gondolok elkap ez az erős "nagyonnemakarom" érzés, mert tudom, hogy többnyire nincs programom és felüti a fejét erősebben, mint a hétköznapokban. Ráadásul kezdődik lassan az iskola és nem tudom így, hogyan tudnék végigülni másfél órát úgy, hogy nem tudok csinálni semmit. Néha ha a telefont a kezembe veszem, már elkap ez az érzés. Tehetetlennek érzem magam és nagyon elvagyok keseredve, hogy így maradok. Visszaakarom kapni a régi életemet, de nem tudom, hogy van e még erre lehetőség. Kérem segítsen!

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szorongásos tünetek témában

Tisztelt Kérdező, A leírás alapján ez egy szorongásos állapot, ami időnként pánikrohamban, máskor megváltozott tudatállapotban ölt testet. Mindenképp hasznos volna feltárni, megérteni, mi van a szorongások hátterében. Ezért fontos, hogy pszichoterápiás kezelést kezdjen, melyet szükség esetén gyógyszeres kezelés is támogathat. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni