Önaga legnagyobb ellensége., Hogyan szeretheti meg az ember saját magát?
Minek fejtsek ki bármit is, amikor a kifejtéshez csupán 8000 karakter áll rendelkezésre és a kifejtéshez szükséges díjt 508 Ft (+ ÁFA) értékben határozták meg? (Manapság ennyit ér az emberélet.) Az emberben már alapból azt az érzetet keltik, hogy: „ha nincs pénzed, nem vagy méltó semmire”. Ezzel is azt érzékelteti a Rendszer, ha amelyik embernek nincs pénze; az egy értéktelen féreg (nem számít, hogy az adott ember milyen belső értékekkel rendelkezik). Lényeg: Utálom magam, utálom az embereket, mert többnyire aljasok, gonoszok, hitványak, önzők és a saját érdekeiket nézik. (Ennek egyéni kifejtésére részemről jelenleg nincs lehetőség a korlátozott karakterszám miatt.) Pl. itt vagyok ÉN, aki már annyi "szakemberben" bízott és már annyiszor verték át, hogy tanácstalan lett, nem tudja, hogy hová vagy kihez fordulhatna. Elveszett az emberekbe vetett bizalma, nem hisz már az emberi jóságban és az érdek nélküli „szeretet” fogalmában sem. Nem hiszi, hogy létezhet még olyan hely a Földön, ami mentes az emberi gonoszságtól, a negatív, aljas, önző, rosszindulatú érzelmektől. Ezek viszont nem ok nélküli érzelmek. Ahogy az sem ok nélküli, hogy ez az adott illető egy ideje az apátia tüneteit kezdi észre venni magán: már nem érdekli se a pozitív sem a negatív érzelmi behatás, nem érdekli sem az élet vagy bármi más. Ezen kívül megemlítve még a "negatív perfekcionizmust” (és az ebből eredő negatív önértékelést), a szociopátiát és a bipoláris zavart (gyakori hangulatingadozásokat) és a gyakori „páni félelmet” stresszhelyzet esetén. Az sem ok nélküli, hogy ez az illető már arra vetemedik, hogy mégegyszer megpróbálkozzon 508 Ft-ért (+ÁFA) segítséget kérni. Ugyanis nyilvánvaló, hogy már a levegő sincs ingyen. És amíg a marihuánát (esetleg az egyéb, természetből való anyagot – pl.: mák, gomba) nem legalizálják a csóró prolik számára, addig azok kénytelenek rászorulni (az alkoholon kívül) a kizsákmányoló, kapitalista, öncélú gyógyszergyártó cégek alantas mérgeikre és a pénzért vásárolt szakemberek érdek-tanácsaira (szeretet = pénzért vásárolt érdekviszony). A személyes, keserű tapasztalat mondatja velem e szavakat. Tudom, hogy a fentiek hihetetlenül negatív, csípős tények, de sajnos a világ már csak ilyen. Én a saját bőrömön tapasztaltam ezt meg. Kérdés: tudok-e segítségre számítani (természetesen jópénzért)? Vagy inkább kezdjek el kötelet fonni magamnak? Kérem a Tisztelt szakorvost 508 Ft + ÁFÁ-ért – hasznos tanács esetén további honoráriumért (ha már úgyis a pénz a lelke mindennek, az ember meg semmi) –, hogy legyen szíves, szenteljen rám kevéske időt az értékes magán idejéből.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza Tanács kérés témában
Tisztelt Kérdező, Ahogy olvasom a sorait, egyre kevésbé bízom abban, hogy hasznos tanácsot tudnék adni., mintha eleve borítékolná a próbálkozás eredménytelenségét. Sajnos, való igaz, hogy ahhoz, hogy egy kollégám segíteni tudjon, bizalmat kell szavazni, legalább egy időre. Ezt elsősorban a személyes terápiás kapcsolat feltételének érzem. Itt, az online térben csak annyit tehetek, hogy erre bátorítom, biztatom. Lényegi változást, javulást, csak tartós terápiás kapcsolatban remélhet, - mely kapcsolatnak része lehet a gyógyszeres kezelés is. Ez utóbbiról nekem közel sem ilyen negatívak a tapasztalataim. Ebben a levelezésben, természetesen - korlátozottak a lehetőségeink. Szeretet nem, csak a tapasztalataimra épülő tanácsot tudok adni. Próbálja kiválasztani a személyes térben azt a kollégát, aki legszimpatikusabb, és kísérelje meg elfogadni a segítségét. Üdvözlettel.
