Mi lehet velem?
Tiszteletem, üdvözlöm! Nos, akkor kezdeném is. 26 éves férfi vagyok és huzamosabb ideje észrevettem azt, hogy nagyon furán vagyok. életem során mindig megvoltak bennem ezek a dolgok, és annak idején voltam is kezelve, Dr. Prof. Gaszner Péter által, később pedig Dr. horvát Attilánál a Jahn Ferenc kórházban, ahol 2013 április 18 -tól május 22-ig tartózkodtam, ön-és közveszélyesség miatt. Egyéb szkizofrénia volt Gaszner Péter doktor diagnózisa, horvát Attiláé pedig bipoláris zavar és mániás depresszió.., amióta kijöttem az osztályról úgy meg is tanultam együtt élni ezzel a dologgal, és egy nagyon pozitív, humorizálós, jó kedélyű ember lett belőlem (bár volt, hogy olykor megzuhantam, de ezek rövid időszakok voltak) Így 2018-ban fokozatosan kezdtem úgymond megváltozni.. nagyon magamnak való lettem, nagyon magányos, befelé forduló. Nem vagyok se boldog, se boldogtalan és nem gerjeszt bennem semmi számottevő érzéseket, tehát nem tudok örülni, nem tudok szomorú lenni, nem igazán dühít fel semmi, nem szorongok, nem vagyok stresszes, nagyon jól alszok. Anyagi gondjaim nincsenek. Társaságra igazándiból sose vágytam, legfeljebb ritka alkalmakként, stabil baráti kapcsolataim vannak igaz, de inkább az egyedüllétet preferálom. Régóta nincs párom, a lelkem mélyén vágyok rá, de közben meg nem is kell.. a szexuális igényem mindig erősen átlagon aluli volt, illetve a fétisesebb dolgok felé hajlott.. Továbbá tisztában vagyok, hogy nem érint meg az elhunytak látványa közelből (Emiatt mentem el egy fél hónapig temetőbe dolgozni, hogy rájöjjek, hogy csak hitegetem magam, vagy tényleg így van, és hát.. tényleg!) Nem érzek semmit, amikor valakit sírni látok, nem félek, nem ijedek meg szinte semmitől, nincs bűntudatom és sokszor úgy érzem, hogy konkrétan isten adta jogom van ahhoz, hogy bármit megtegyek. A céljaim elérése érdekében bármire hajlandó vagyok. apropó életem első éve volt a 25., aminek során lettek logikus céljaim.. jó pár munkahelyemről lettem kirúgva már, amiatt, hogy a velem lekezelő stílusban beszélő főnöknek közöltem, hogy attól, hogy a felettesem, nem sz*rik tőlem illatosabbat, szóval vegyen vissza, lehet tisztelettel is beszélni az alkalmazottjával. Igazából nem tudom átérezni más emberek meghatározóbb érzéseit, mint öröm, bánat, stb.. noha reflex szerűen megérzem ezeket, kiváló intuícióval rendelkezem.. Remélem nem túl kevés avagy sok, amit írtam Önnek, kérdésem pedig az volna, hogy Ön szerint mi van velem? Önnek mi a véleménye a leírtak alapján? Köszönöm válaszát, előre is.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza diagnosztikai nehézségek témában
Tisztelt Kérdező, Gaszner professzor és Horváth főorvos eltérő diagnózisából is látszik, hogy a pszichiátriai zavarok sokszor nehezen, és csak hosszútávon diagnosztizálhatók. Ezért a leírása alapján én nem mernék erre vállalkozni. / lehet elhúzódó, depresszív állapot, személyiségzavar, vagy akár ezek kombinációja.../ Inkább arra biztatnám, hogy keresse fel egy kollégámat, ha a tünetek megterhelőek, szenvedéssel járnak, vagy veszélyeztetőnek érzékeli őket akár magára, akár másokra nézve. Üdvözlettel.
