Paranoia, szuicid gondolatok
Kedves Doktornő! Már nagyon sok éve szenvedek pszichés problémákkal. Sok problémám van, de a legnagyobb nehézségek a nagymértékű szorongás és félelem. Állandóan attól félek, hogy valami történni fog. Minden napos visszatérő félelmem, hogy megölnek. Nem merek elaludni, nem merem lekapcsolni a házban a villanyokat, félek este kimenni az udvarra. Egy időszakban ez annyira erős volt, hogy még a hajamat sem mertem megszakítani hajszárítóval, mert úgy nem hallom, hogy mi történik körülöttem Ebben az időszakban télen is nyitva volt az ajtó, mert féltem csukott ajtók mögött lenni. Ezeket a tüneteket a traumáimhoz kötötték és így egyből megkapltam a borderline diagnózist, mert túl sok dologtól szorongok. Legutoljára úgy éreztem, hogy már senki sem tud segíteni rajtam és jobb lenne inkább megölnöm magam. Elkezdtem tervezni, hogy, hogyan fogom megölni magam, gyűjtöttem hozzá magamban az erőt és próbáltam felkészülni rá. Itthon észrevették, hogy gyógyszerekre iszok és "másmilyen" vagyok, így bevittek a pszichiátriára, ahol kiengedtek, ahogy elmúltak a szuicid gondolataim. Azt a választ kaptamy, hogy nem tudnak jobb gyógyszert kitalálni számomra (túlterheltség miatt egyébként akit lehetett hazaküldtek). Itthon viszont azt érzem, hogy ebbe teljesen belefáradok és ezzel már nem bírom elviselni az életemet, nagyon belefáradtam a sikertelen kezelésekbe a 8 éves terapiába. Azt javasolták, hogy menjek és csináljam tovább a terápiát. A kórházban elmúltak azok a gondolataim, hogy megölnek. Helyette azt gondoltam, hogy a gyógyszerrel akarnak mergezni az orvosok. Könyörögtem, hogy vigyenek haza és ne kelljen szednem azt a sok gyógyszert. Előtte nem akartam bevenni, mert úgy gondoltam, hogy ártanak vele és becsapnak., Amióta szedem a normális adagot azóta több hét telt el és érzékelem, hogy kell a segítség. 26 éves vagyok, több terápián is voltam, a paranoiás gondolatokkal nem tudok megküzdeni, a, depressziómat pedig szerintem felerősíti. 600mg kventivel, nyugtatókkal ébren vagyok, nem merem becsukni a szememet sem. Ilyenkor altatót veszek be, mert muszáj elaludjak, mivel időszakosan kezelnem kell ezt, de sokszor az sem segít, mert annyira félek. Néha voltak még ilyen tüneteim., Mintha egy belső hang utasitana, hogy öljem meg magam. Nem hallom, hanem a fejemben játszódik le egy párbeszéd, amiben vitatkozni szoktam ezzel a hanggal. Korábban voltak olyan félelmeim, hogy az ördög irányítja a gondolatokat és azon keresztül öl meg. Elvileg nincs a borderline és a bipolárison kívül más bajom, de én mégsem tudok ezzel együtt élni, mert már túl sok. Tenyleg nem lehet ezt gyógyszeresen kezelni? Megborulok ettől és egyre kialvatlansbb, fáradtabb vagyok. A pszichiáteremhez 2 hét múlva megyek, de már most sem bírom ezt az állapotot. Ő utalt be, hogy csináljanak velem valamit, mert ez nincs rendben. aripiprazole-t próbáltunk ki a kórházban, de hányingerem volt tőle és utána nem kísérleteztek több gyógyszerrel, mert hazaküldtek. Egyáltalán ezt lehet gyogyszeresen kezelni, hogy élhető életét éljek? Tényleg nincs más feszültség csökkentő gyógyszer csak a kventiax és tényleg nem lehet a paranoia, , szorongás ellen mit kezdeni? Antidepresszánssal nálam nem kísérleteznek, mert az összes hatástalan volt vagy felpörögtem. Létezik erre megoldás? A terapeuták elküldenek, mert nem vagyok terápiás állapotban, a kórházbsn pedig terápiára küldenek. Találtam egy szimpatikus pszichiátert. Úgy érzem, hogy ő nem akar átverni, de annyi sikertelen próbálkozásom volt, hogy már úgy érzem, hogy ő sem tud majd rajtam segíteni. Max ő is azt mondja, hogy gyógyszeresen ez a maximum, amit ki lehet hozni.. A terapeutám közölte, hogy ilyen állapotban nem tud terápiát tartani velem. Várja, hogy a pszichiáterek segítsenek, de feleslegesen vár szerintem. Ön, hogy látja a helyzetet? Tényleg nem lehet ezzel már mit kezdeni? Tényleg ez egy sima borderline szorongás? Vannak egyáltalán olyan gyógyszerek, amivel tudnának segíteni? Ilyen esetben milyen gyógyszeres terápiát javasolnak? Előre is köszönöm a válaszát!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza Gyógyszeres- és pszichoterápia témában
Tisztelt Kérdező, Érzem az elkeseredést és a sok igyekezetet is a leveléből. Alapvetően a gyógyszeres oldalról kéne próbálkozni a változtatással, szerintem. Egyénileg ki-ki másképp reagál a gyógyszerekre, ezért érdemes próbálkozni a változtatással, addig míg sikeresnek nem bizonyul. Az is lehet, hogy ezt jobb kórházban tenni. Egyetértek azzal, hogy a pszichoterápiához kell egy elfogadható mértéke terhelhetőségnek, amíg az nincs meg, addig nehéz változást elérni. Fontos az is, hogy ki tudjon alakulni egy jó terápiás kapcsolat. Olyan kezelőorvost keressen, akiben meg tud bízni, illetve jelezze neki folyamatosan a kétségeit. Lehet, hogy ezt a levelet is érdemes megmutatni, hogy tisztábban lásson, aki gyógyszerváltoztatáson gondolkodik. Üdvözlettel.
