Paranoia, szuicid gondolatok 2
Kedves Doktornő! Korábban én írtam a paranoid szuicid témájú kérdést: (https://www.webbeteg.hu/orvos-valaszol/psziches/163784) Annyi fejlemény történt, hogy visszamentem az orvoshoz, akiben megbíztam, habár csak másodjára láttam. Nagyon megalázott. Nem tudtam elmondani, hogy mi a problémám. Sok pszichiáternél jártam, mert sokan azt mondták, hogy be kéne feküdnöm kórházba, ezért tovább kerestem orvost, hátha valaki ambulánsan kezel. Az új pszichiáterem azt hitte, hogy egy gyógyszerfüggő vagyok, aki csak gyógyszereket gyűjt mindenkitől. Senki sem veszi komolyan a szorongásomat, még a kórházban sem. Nem akarok rivotrilt és altatót szedni "csak", amiatt, mert attól félek, hogy megöl valaki. Nem szívesen szedem ezeket a gyógyszereket és én örülnék a legjobban, ha végre valaki segítene. Hihetetlen számomra, hogy ezzel semmit sem kezdenek. Félek és szorongok. A félelem és a szorongás miatt nem merek aludni. A kialvatlanság miatt még fáradtabb vagyok és bekerülök egy újabb spirálba, ami egyre mélyebbre húz. Nem akarok megint ott tartani, hogy a kialvatlanság, az állandó félelem és a reménytelenség érzése miatt újra az öngyilkosságon gondolkodjak, mert emiatt kerültem be a krízis osztályra. Viszont mivel érdemlegesen ebben nem segítettek a kórházban újra ugyanazt élem meg itthon, mint, amit a kórház előtt. A javaslat mindig ugyanaz. Menjek terápiára és elmúlik. Ha 8 éves terápia után is ezt érzem, akkor miért gyötörnek állandóan ezzel, ha látják, hogy nem múlt el.. Erre persze mindig az a válasz, hogy rossz a terapeutám (persze minden a terápeuta hibája, nyilván az összes rossz volt.. Nagyon jók voltak a terapeuták egyébként és a jelenlegi is) . Most EMDR terápiára járok, ezelőtt több terápiát is kipróbáltam. Ez a probléma befolyásolja az egész életemet. Lehet, hogy én mondom el rosszul a problémámat? Érthetetlenül fejezem ki magam és nem teljesen világos, hogy mi miatt kérek segítséget? Vagy ez külső szemmel nem olyan nagy gond és emiatt nem foglalkoznak vele az orvosok? Mindig azt mondják, hogy a legjobb gyógyszereket kapom és jobb már nincs. Megkérdeztem a pszichiátert, hogy mit lehet ezzel kezdeni? A válasza az volt, hogy gyógyszert kellene váltani, de a kventiax elvileg a legjobb számomra. Lekezelő stílusban közölte, hogy nem ő az én emberem és keressek mást. (Antidepresszáns egyébként nem jöhet szóba, mert nem hatnak). Most jöttem ki a kórházból, 2 hétig voltam bent és most újra azt hallom, hogy kórházba kellene beállítani, de talán annak sincs értelme, mert a kventiax a legjobb számomra eddig mindenki szerint. Eddig sehol sem állítottak a gyógyszeremen. Maximum a lamolepet és a kventit emelik mindig egy kicsit. Ennek megint nem látom értelmét és kezdem feladni. Nincs energiám állandóan segítséget kérni sikertelenül újra és újra.. Ennek egyáltalán van értelme? A legközelebbi orvosnak nem akarom így elmesélni a történteket, mert nem akarok egy orvost sem név szerint lejáratni, de legszívesebben elmondanám. Ez tényleg nem olyan nagy baj külső szemmel, hogy kezeljenek vele? Nem tudom, hogy mit rontok el, miért nem érti meg egy orvos sem ezt a félelmemet. Ha látja, hogy mit rontok el kérem szóljom. Alig bírok róla beszélni annyira kínos, szégyenlem és miután elmondom olyan, mintha nem mondtam volna semmi különöset annyira közömbös reakciót kapok mindig., Mintha nem is létezne ez a probléma és csak kitalalnám. Lassan már én is azon gondolkodom, hogy tényleg csak kitalálom, hogy ettől félek és nem is félek? Vagy a kommunikációjuk miatt érzem, hogy ez nem is egy valós probléma és olyan, mintha én generálnám? Nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel, mit mondjak, hogy mondjam el, hogy végre érthető is legyen. Vagy tényleg ez nem baj és "normális"? Nagyon összezavarodtam érzelmileg és már nehezen fejezem ki az ezzel kapcsolatos érzéseimet is. Bocsánat, ha emiatt kissé zavarosan írtam le. Előre is köszönöm a válaszát!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza gyógyszeres lehetőségek témában
Tisztelt Kérdező, Mi lenne, ha kinyomtatná ezt a levelet, és ezzel menne el a háziorvosához, vagy az Ideggondozóba. Ez biztosan nyomatékot adhatna a panaszainak, ha esetleg szóban nem is tudja kellő súllyal képviselni figyelem, vagy idő hiányában. A Kventiax valóban jó gyógyszer, de egyénileg mindenki másképp reagál, ezért felmerülhet a szükség esetlegesen a változtatásra. Emellett több neuroleptikum szóba jöhet még. Üdvözlettel.
