A férjem mániákus pakoló és gyűjtögető szenvedélye van
A férjem mániákusan gyüjtöget válogatás nélkül mindent és őakolja a ház különböző területére. Már takaritani sem lehet, hiszen még az ágyak is lomokkal vannak tele. Lehetetlen bármit megtallni, hiszen miondent átpakpol, átrendez. Az örületbe kerget ezzel. Mit lehet tenni, hogy megváltozzon?
Bujdosó Balázs válasza Mániákus gyűjtögetés témában
"Mániákus pakolo és gyüjtögető"-mit tehetek ? A „Messie-szindrómának” is nevezett gyüjtögető szenvedély inkább a betegség, mint az egészséges lelki állapot egy variációja. Sajnos sem okát, sem gyógyítását nem sikerült eddig megtalálni. Magam hajlamos vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy nem a betegséget, hanem a tünetet látjuk, mint Pl.a "lázat", mely sokféle betegség tüneteként jelez valamit, de, hogy mit az már igen különböző lehet. Ebből következik, hogy legelső az lenne, hogy megvizsgáljuk azt az embert, akinek - ha igaz- ez a "tünete" van. Az sem kizárt azonban, hogy önálló, elhatárolható betegségként is előfordulhat. Tulajdonképpen társadalmilag "veszélytelen", hisz aki hordozza, az általában semmilyen törvénybeütközőt nem tesz. Amennyiben például megfelelő nagyságú hely a rendelkezésére áll (kiürült raktár, üres épület ,stb.)semmilyen "fennakadást" nem jelent úgy a saját, mint mások életében . Lásd például: az Andy Warhol múzeumot, amelyben a művész -általa "időkapszulák"nak nevezett- ládái, papírdobozai vannak gyűjtögetéseiből összeállítva. Sajnos ezt a lehetőséget a Sors , vagy a Véletlen keveseknek adja meg. Ugyanakkor magatartásának furcsaságával,szokatlanságával, bizarrságával kivívhatja közeli és távoli környezetének rosszallását, sőt (titkolt vagy nyílt) agresszióját is. Ez megnyilvánulhat különféle hatóságok, hivatalok felé tett feljelentésekben, akik aztán nem tudnak mit kezdeni a dologgal, hisz lakáson belül van, közegészségügyi stb.direkt ártalmat megállapítani nem lehet. Mégis egy idő (és sok feljelentés) után megunva a dolgot igyekeznek "pontot tenni" az ügy végére. (Ha önkormányzati vagy szolgálati a lakás, akkor hatósági úton.) Ezzel a helyzet és az állapot/ a beteg állapota/ súlyosbodik, egy relatív kis társadalmi problémából sokkal nagyobb kerekedik ki. Erre már példákat nem is írnék. A szakma (pszichológia, pszichiátria) feldolgozatlan lelki sérülések terápiáját ajánlja, de egyrészt az állapot relatív terápia-rezisztens (nehezen javul), másrészt egyáltalán nem ismert és bejárt az egészségügyi útvonal a beteg számára. Mi lehetne a megoldás ? -Egyrészt az "első vonal" ban dolgozó orvosok és hatóságok figyelmének felhívása az állapotra, és az estek humánus , (szakszerű) kezelésére. -Fontos lenne az is, hogy létrejöjjön olyan gyógyító-módszertani központ, amely betegirányítási-kezelési, gyógyítási protokollt és "eljárási segédletet" ad azok kezébe, akik a jelenséggel hivatalból találkoznak. (Ez elsősorban a súlyosabb társadalmi következmények preventív gyógyításában /megelőzésében/nyújtana segítséget.) -Egyfajta megengedőbb "hatósági tolerancia" - fokozása feltétlenül helyes lenne. -Miután a probléma úgy tűnik nő, a megoldás egyénileg/egyedileg/ nem hozhat megfelelő eredményeket. Az érintetteknek, hozzátartozóinak célszerű lenne jogilag, szervezetileg hatóképes formában (Pl. Egyesület ,Szövetség ,stb.) keresniük a megoldást. -Fel lehetne venni a kapcsolatot a külföldön már működő hasonló társadalmi formációival. Bujdosó Balázs pszichológus
