15 éves gyermek idegrohamjai
Jó napot doktornő! Az lenne a kérdésem, hogy tudja e mi a teendő ha egy 15 éves kamasz fiúnak akit miután 2-szer járta az első,3-szor a második osztályt 10évesen enyhe retardációval és tanulási nehézséggel diagnosztizáltak így egy városi bentlakásos készség fejlesztő iskolába jár innen csak hétvégére megy haza. A gyermek egyre több alkalommal idegrohamot kap. Olyan tüneteket produkál, mint például: mered maga elé és néha ok nélkül nevet, vissza húzódik, egész nap alig eszik, agresszív nemleges válaszokat ad a kedves kérdésekre is,nagyon sokat alszik, bámul ki az ablakon, ha valami nem úgy van ahogyan szeretné kiszalad a házból. Ekkor elindul a faluba szaladni kell utána akár egy pólóba és zokniba papucs nélkül is képes elszaladni. Képzelődik, hogy szüleibe, testvéreibe egyéb ismerősébe például szomszédba vagy sógorába bele kötöttek az úton vagy kutyát úszítottak rá esetleg megverték vagy verekedett egy számára ismert személy akit az egész családnak ismernie kellene. Személy leírásnál olyanokat mond, ami senkire nem illik akivel beszélgettek egy alkalommal nevet is kitalált olyat akit senki nem ismer, mikor közlik vele, hogy nem történt ilyen vitatkozni kezd, hogy ismernie és emlékeznie kell mert megtörtént és ő is ott volt. Mai napon az iskolában is volt egy ilyen kitörése ekkor ököllel ütötte a falat és azt hazudta a tanítónőnek, hogy otthon verekedett egy férfivel pedig ilyen nem történt. Eddig kedves volt és beszédes,mosolygós,kíváncsi,szó fogadó most visszahúzódó,szófogadatlan, komor, ingerült, fáradékony és nagyon sokat alszik. Ha próbálnánk közeledni felé akkor nemleges választ kapunk. A válasz legtöbbször"Hagyjál már! ", "Fhuuu! " Vagy egyszerűen befordúl a fal felé és alszik esetleg, mintha nem hallaná csak néz maga elé majd nevet. Minap kiszökött este a házból egy kis késsel a kezében, hogy azt a valakit aki elvileg rá uszította a kutyát megveri., Amikor behoztuk nagy nehezen,szorította a kést, alig bírtuk kivenni a kezéből majd akit ért ököllel ütött esetleg rúgott alig bírtuk lefogni. Ez után édesanyját megölelve sírt majd megnyugodott. Néha a folyosón bolyong és nevet magában vagy kukucskál a szobákba. Néha suttogva vagy hangosan megszólal "úgyis elvisznek a rendőrők", "valamikor börtönbe kötök ki úgy érzem". Próbáltunk programokat kitalálni neki, hogy kimozdítsuk, de erre is nemleges választ kapunk: nem megyek, nem kell, nem akarok, hagyjatok. Ha tovább folytatjuk akkor feszült lesz és ököllel üti testvéreit, a falat, az ajtót, a bútort vagy kiszalad. Ma reggel ismét ilyen dührohamot kapott majd édesanyját kizárta a szobából mert nem akart iskolába menni. Kérem doktornő segítsen nekünk, hogy mit tehetnénk, hogyan viselkedjünk vele. Attól tartunk, hogy kezd megőrülni esetleg skizofrénné válik. Válaszát nagyon köszönöm.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza dührohamok gyermekkorban témában
Tisztelt Kérdező, Sajnos nem vagyok illetékes a kérdés megválaszolására, mert én 18 év felettiekkel foglalkozom. Gyermekpszichiáter tanácsát kéne kérni. Emellett Budapesten biztosan lehet fordulni a Vadaskerti Klinikához, illetve a Heim Pál kórházhoz. További ötleteket a gyermekpszichiáterektől lehet várni. Érdemes megírni, hol él a fiú, és lehetőleg ott praktizáló kollégát kéne keresni. Üdvözlettel.
