Vagyok?

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

Én egy 18 éves lány vagyok, tanuló. Nap, mint nap kapok visszajelzéseket viselkedésemről, amik eléggé megdöbbentenek, nyilván azért, mert én nem érzékelem ezeket. Véleményem szerint az életfelfogásom normális, és reálisan reagálok a külső ingerekre.

Vélemények, amiket eddig magamról hallottam:

Lassú, soha nem mosolyog, komor, gúnyos stb. Szüleim sem vélekednek másképp. Persze ilyenkor égnek a vonalak édesanyám és az osztályfőnök közt, de nem jutottak sokkal többre. Egyáltalán nem látom magam furának, vagy komornak. Viszont elég ritkán fordul elő, hogy a helyzetnek nem megfelelően reagálok (kiabálás, edények eltörése stb), de néha meg tudom oldani magam is a problémáim. Néha, amikor nincs kedvem emberekkel kontaktust létesíteni, és valami gondom van, a lelki fájdalmat a testbe folytom (karmolás, harapás, a fej falba verése stb.), ami utána kifejezetten jól esik és megnyugtat. Gondolom nem csak én vagyok így ezzel, tudom, hogy ezt nem kéne, de ez van. Közérzetem általában semmilyen, nem tudom eldönteni, hogy jó, vagy rossz-e. Nem tudom, hogy pontosan hova akartam kilyukadni ezzel a levéllel, így kérdést sem tudok nagyon feltenni, amire válaszolhatna, de megpróbálok (:

Gondolom midenki ezt kérdezni, hát és is:

Mi lehet a baj? Velem van a gond, vagy a környezemmel?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm:

Eszter.

WEBBeteg szakértő válasza Hogy vagyok témában

Kedves Eszter! Talán mindkettővel baj van., Amiket leir az alapján azt látom, nem érzi jól magát a bőrében, az élete nem olyan, amilyennek szeretné. Tesz azért aktívan, hogy olyan legyen az élete, amilyennek szeretné, vagy tűr, és várja a csodát, ami persze nem jön, és robban, ha már nem bírja a tehetetlenséget? Gondolja ezt végig! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet