4, 5 éves gyermek nem akar óvodába menni
Tisztelt Doktor/nő!
4 és fél éves keresztlányom tavaly ősz óta nem járt óvodába, eleinte betegség, majd a nyári szünet miatt. Idén tavasszal elköltöztünk, és ősztől új ovit kellett keresnünk. Eleinte rendben volt minden, szívesen kezdett el oda járni (a szülei, és szerintem is sokkal jobb ez az óvoda), majd kb. 2 hete esténként, és reggelenként állandóan sír, hogy nem akar oviba menni. Pár napja odáig "fajult" a helyzet, hogy a délutáni alváskor kitalálta, hogy fáj a hasa, mire az óvónők persze felhívták az anyukáját, aki rögtön hazavitte. Én gyanakodtam miért csinálta, és ez be is igazolódott, este elárulta, hogy nem is fájt a hasa. Természetesen az óvónők is rájöttek erre (anyukája is elmesélte, mi történt), és azóta próbálják megnyugtatni, hogy pihenjen le és elmúlik. El is alszik, este és reggel mégis kezdődik újra a sírás. Azt mondja, nagyon fog hiányozni az anyukája napközben (talán azért mondja ezt, mert ő viszi haza délután?). Mivel egyedüli gyerek, és amióta megszületett, állandó figyelem kíséri, szinte soha nem volt/nincs egyedül, még éjszaka sem, ráadásul többnyire ő van a középpontban, és (nem rosszindulatból mondom, de tény, hogy) a szülei következetlensége miatt rendkívül szófogadatlan és gyakorlatilag mindig az van, amit ő akar, arra is gondoltam már, hogy talán azért ilyen az óvodában, mert ezt a viselkedést nyilvánvalóan ott nem tudja megvalósítani. A véleményét és a tanácsát szeretném kérni, mi lehet az oka a leírt viselkedésnek, és hogyan/mit tehetnénk azért, hogy megoldhassuk ezt a "problémát", és segíthessünk neki abban, hogy ne sírdogálva, hanem jókedvűen menjen óvodába? Elmondása szerint nem bántja egyik óvodástársa sem, az óvónéniket pedig szereti.
Köszönettel: Réti Marianna
Ui.: a fenti "találgatásokért" elnézést kérek, de pedagógus végzettségem okán bátorkodtam egy-két gondolatot felvetni a kérdésben:)
Dr. Gál András válasza gyermeknevelés témában
Tisztelt Levélíró! Valóban jól látja, hogy a kislány beilleszkedési zavarának hátterében az akaratérvényesítés lehetőségének hiánya állhat. A szülők következetlen, túlságosan megengedő nevelési módszere kifejezetten hátráltatja az egészséges realitásérzék kifejlődését a gyermekben. Ezért a kislány sajátos, fondorlatos módján igyekszik alakítani a számára kedvezőtlen helyzeteket. A szülőket a tőlük megszokott, mindent megengedő nevelési magatartás kényszeríti így csapdahelyzetbe. Mivel az óvodai környezetben gyermeki akarata akadályokba ütközik, a kicsi óvodába nem járással, egyfajta elkerülő magatartással akarja likvidálni az útjába gördített gátakat. Valószínűleg az anyukát könnyebben tudja a maga oldalára állítani, hiszen az ő hiányára hivatkozva sírdogál: Kétségtelen, hogy egy gyermeknek fejlődése során szüksége van korlátozásokra, akadályozásokra. Ebben az életkorban még nem késő kialakítani a gyermekben az érdekérvényesítésnek egy harmonikusabb módját. Ennek során a biztonságot adó családi légkör, a szeretet és jutalmazás mellett igenis helye van a tilalomnak, főként a nagyívű magyarázkodásoktól mentes, rövid tiltásoknak. Ez nagyon fontos lenne, hiszen a szülők elnéző, túlértékelő hozzáállása miatt, kellő realitásérzék hiányában a gyermek minden idegen közösségben továbbra is rendszeres kudarcélményekkel fog szembesülni. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
